globalicum

Az emberi fej kecses, törékeny kis csacskaság. Hát még a gondolat!

Friss topikok

Helyes(s)írás - avagy való-e anyanyelvünk kerékbetörése

2007.10.01. 22:19 Rosszindulatú Vászka









Vajon releváns és való-e anyanyelvünkkel csúfot űzni, slendriánságbúl, avagy akár pusztán élc kedvéért szándékoltan véteni a Magyar Helyesírás Szabájai ellen? Továbbá szabad-é a testnedveket avagy némiséget célzó szókat kommentekbe fűzni? Vajon való-e tettleg és szóban fegyvert ragadva kikelni eme cselekedetek ellen?

A f@szt. Sztem.



A blogolás valamint kommentelés közelebb áll a beszélt nyelvhez, annak is inkáb a szlenggel fűszerezett soxorosan terhelt vállfajához, mint bármely más publicisztikához. Be kell látni, ez a műfaj nem az ércnél maradandóbbnak tervezett műnem, akár órák, percek alatt létjogosultságát vesztett pusztába üvöltött szavak - ennek okán kár is irodalmi igényeket számon kérni rajta. Ez a legélőbb, sőtmitöb legéletképesebb, információáramra települt vitafórum - közvetlen visszacsatolással az bit-fogyasztóhoz. Pont, ahogy egy személyes vita közben senem érdemes nyelvhelyességen rágódni, avagy stilisztikai illetve beszédhibákon, hasonlóképpen a vitát más módon zavaró külső körülményeken fennakadni. Persze, csak, ha van más mondandó ugye. Meg hát, a helyesírás szabályai szinte évente változnak, hogymánehogymá sutba dobjuk eleink írását, merthogy nem hejes. Hehe. Meg osztán ott vannak a táj- ill. témához, szubkultúrához kötött nyelvjárások (aztatat, hogy példul A. J. ismert ballada költő (meg ugye még vannak a jobblada költők, pl. Berzsián) is többet csikart ki mindenki másnál szépséges nyelvünkből, most haggyuk is, mielőtt a szerénytelenség bűnébe esnék (ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység! - megvan?). A lényeg kéremszépen, ez a remek társasjáték adta korlátlan szabadság.

Belterjes sz@rság? Meglehet. Nyilván riasztó egy új(?) társaságba kerülve felvenni a fordulatot, úgy érezvén kimaradunk a kommunikációs közegből. De, hát ez van. Továbbá így megy ez. A legtöbb élvezetet nem adják ingyér, erőlködni kell érte. Akárcsak a kultúráért. Már bocsánat a hasonlatért. Hogy megéri-e, az már más ügy. Vagy, hogy érdekel-e annyira, hogy egyáltalán elgondolkazzam rajta, vajon akarom-e eztetet. Szal kéretik nem b@sztatni engemet a stiláris sérelmek okán. Ha annyira komoi sérüléseket okoz az attak, tessenek szépirodalmat olvasni, nem pedig engemet. Zöld?

U.i.: a pontos lyé meg igenis monnyonle!

2 komment

Címkék: globalicum

A bejegyzés trackback címe:

https://globalicum.blog.hu/api/trackback/id/tr59182984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spájdernecc 2007.10.02. 11:36:17

Szép kerek mondolatok:)
egyébiránt egyetértek.

mikrobéla 2007.10.05. 14:04:09

Csak emígy belterjesen: jó ez a poszt. Azzal a nem kis kényelmességi hányadossal, hogy vissza lehet utalni, ha megjelennek a "mégiscsakparasztvagy" (vigyázat idéztem klasszikust!) kategóriák. :)