Néhány képecske, amúgy nemzetközi összerjópai jelleggel...

 A globálétkezdék helyi viszonylatában nekem vicces, hogy mennyire következetlenül inyorájják, ékes anyanyelvünk ékezeteivel telt nyelvét. Ekora slendriánsággal vegyes igénytelenség, már szinte szórakoztató.

A sok zajos büdös turpista pedig, aki csak úgy befuraxik más országába, csak fizessen, ha a romok mibenlétét akarja firtatni. Nem köll tábla, nem köll térkép, emeltdíjas gépokítás a frankó. Ravasz...

Ez a príma elektromos fazzék meg csak azért került ide, mert létező kultusztárgy, aminek mai szemmel való bámulása elég mélyre taszajtott a nosztalgia mocsarába. Leleményes Anutám nem csak vagdaltat, avagy sültet, de még aranygaluschkát, sőt, még pizzát is bírt készíteni eme remek edény segédletével. Nem beszélve a pompás rakottkolompérokról kéremszépen. Emelem kalpagom a komenizmus eme maradványa előtt! Persze, sokat levon a dolog sportértékébűl, hogy míg "annak idején" szinte kabátgombért szállt ez a remek termék a csempészáruk között kies honunkba, miszerint cipő, légpuska, Becher, vonalzó, Lentilky és Deli csoki, meg mifene, ellenben mostanság, mikor annyi mindent kellett újragondolnunk és átértékelnük, vagy 30-35 ezer HUF is megvan eme kincs rendes ára.

És végül szeretett Testvíreim, Él az Úr, még, ha a kevéssé leleményes templonci berendezők igyexenek is titkolni eztet :)))