globalicum

Az emberi fej kecses, törékeny kis csacskaság. Hát még a gondolat!

Friss topikok

Nosztalgiakommandó

2009.06.13. 18:03 Rosszindulatú Vászka

Azok a szépemlékű hetvenes évek, mikor még úgy tűnt, minden rendben van és ez így is fog maradni. Az ólmeleg gemütlih nyugalmát sugalló szórakozóhejek, a szocilasita erkölcsnek megfelelő nyugati filmek elözönölötték a tévéadások domináns műsorsávjait - igaz, pár évtized késéssel és erős cenzúrával, de mégiscsak, filmnoár remekek jutotak el a békés, ingerszegény életét tettleg élni akaró polgárokhoz. Nyugatról persze a Tarzan filmeknél nem jutottunk tovább, de ugye az mégiscsak valahol magyar, de az európai filmek sok remeke, talán a cenzúra alulművelcsége okán csak átcsúszott, ez azért fles. Azon külön sokat röhögtem, mennyi remek szcifi "becsúszott", némejik még baráti oldalról is, erős krtikai éllel. Azért egy fehér foltya volt a szocista multikultnak, a Zene. Ide hozzánk, Kárón kívül nem sok úgynomd baráti muzsika jutott el, talán úgy gondolták a zeneipari potentátok (erdőspéterqrvaanyád), hogy idegen a heji ízléstől az idegen hangzás. Sztem mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a méltán népszerú Péter cár és a szerecsen c. mozgoképremek főcímdalát szinkronizálták. Azt most nem tudom, hogy barbárságból, avagy mert a Vova nem volt frankó überkomcsi füllel, de így történt.

És a zene ugye, hatalmas dolgok történtek itt akkor, de ezt majd máskor. Ami okán agyat növesztettem a témára, a Nyuszitól kapott képrejtvény. Pecekig nézegettem, kerestem a képen, mi a hiba, ahogy meghagyta nekem, ami okán kaptam, posztra feszíteni.

Adja magát, hogy a Hölgy toalettye nem egészen felel meg a mai elvárásoknak a mi kultúrközegünkben. Na jó, de mi lehet még? Azt vágom hogy az illető amojan mediterrán szépség, nem egészen az itten általánosan elfogadott konzumkülalakkal. Ez persze undokság, még emléxek, mijen érzelmi felindulást okoztak nekem kamaszkoromban a tanga alól kivillanó macskapamacsok, ugye ez már mostanság feláras extra és retró. Ezzel nem van bajom. A ruhája, ellemben ismét übertopp trendi, azt el köll ismerni. Az a fotel übermegaretró. Továbá van valamki megkapó ezekben a fotókban, a mai műanyagsztáros, hüjérefotosoppolt világban ezek fénypontok.

Osztán ugye, miután ez lemezborító - a szépemlékű longpléj, 30 cm-es vinil lemez. Hát ez hiányzik, mit ad vizuálisan egy 12 cm x 12 cm-es hangyafaszni cédéborító? Ez bezzeg 31 cm x 31 cm-es, ezt kézbefogva rögön egész más élményekkel gazdagodunk. És ugye a digitális világ előtti, mikor egy nyomdának volt vagy 10-20 betűcsalággya és azzal már toppon volt.

Szal rágúgliztam az illető művésznő nevire, és esett lefele az állam. Sztár, a saját közegében, közösség oldalak lakója, még a tecsőn is fellehető. Vagyishogy van, nem merült feledésbe, számolnak vele. Meghallgattam pár nótáját és könnybe lábatt a szemem, a Kusturica filmekbűl ismerős hangzásvilág tört reám, nekem ez tecc. Fantipompi dalnóták, profi hangszerelésekkel, komázom ezt a zenei világot. Hallga csak, tessenek fülelni:

 

1 komment

Címkék: kultúra malaszt moraliza nosztalgiakommandó

A bejegyzés trackback címe:

https://globalicum.blog.hu/api/trackback/id/tr501182907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csőr dzsinn ész 2009.06.14. 09:16:11

Na, üdv és jóregg!

Váseny majd hívlak!