A dizájn veszéjes üzem, most haggyuk azt a pogány eredetű bölcsészbadarságot, hogy a szép az ami érdek nélkül teccik, de lássuk be, többnyire az esztétikum a praktikummal nincsen köszönő(v)iszonyba. Nemtom nekem perverzióm-é, hogy az ingerszegény környezetre uszulok, avagy az ízlésem nem-e fejlődött ki vidéki illetőségem okán, de ami a napi gondolkodóidőm lapozgatása (kb. 10 perc, minősített esetben lehet több is akár többszöri alkalommal is naéponta, de ez nem általános) közben veszettül teccik, azt általában nem tudnám tartósan elviselni az életteremben. Mint ez a gyönyörűség is, amit nemrég leltem rílben, van még ijenem, igény esetén borzongási avagy gyönyörködési célzatal szívesen megosztom csekéj számú olvasóközönségemmel.

Tessenek nekem elhinni, eztet nem én találtam ki, ez konzumtárgy. Hát itt tartunk, bezzeg normálisan haszálható vágódeszkát avagy klopfolót úgy köll vadászni. Most nemazér, mert siránkoznák, hogy nem lehet eléggé ahgyományos prakkerot kapni, de sztem ez netovább :)