A társas állvavizelés. A nők sajnos ebből nem vehetik ki részüket, bár a terjedő rothadás, a csúf globalizáció által teremtett férfiként viselkedő nők megpróbálják eme privilégiumot megtörni, de szárnypróbálgatásuk csak szomorú tovaröppenő balgaság. 

Fontos kérem megérteni a férfilelket. Alapvetően a férfi állvavizelésre teremtetett, és csak a mostani, globalizált egyenkultúra nyomja be a férfiegyedeket a szent fajanszba.

A mai világ az enbert vagy állva kényszerül az egyed célozgatni (amely természetesen magától a vizelés gyönyörétől foszt meg minket, hiszen ekkor is koncentrálni kell), vagy nőik pressziójaképpen ülve kell vizelni, amely egyenesen elszomorító tendencia.

 Minden férfi alapvetően kellemes bizsergéssel közelíti meg a piszoárt.

Már előre örülünk magának a lehetőségnek, hogy megnyomorított ösztöneiket ha korlátok között is, de kiélhessük, és állva jelölhessünk, lehetőleg más hímek szaganyagát elnyomva.

A nők nem is tudják, még sejtésük sincs, hogy mekkora élet zajlik egy rendes vizeldében. Viccek repkednek, némelyek fütyörésznek, vagy jó nagyokat szellentgetnek, mások elbeszélgetnek a világ dolgairól, esetleg bevásárolnak pár óvszert, hátha a kiszmelt nősténybe befektetett energia rövid időn belül megtérül végre. 

Megjegyzem még mindíg a legnagyobb öröm a természet lágy ölén való vizelés, lehetőleg fára, szóval semmiképp csak úgy bele a nagy semmibe. 

Hamár ösztöneinket beleszorították a porcelánba, és a civilizácijó szégyenlősen minél előbb elvezeti a mai kultura az ürülékét, mintegy szégyenli azt,

ami természetes, hát legalább járjuk közbe eme eszközt, vegyük úgymond górcső alá.

A piszoár kéremszépen nem csak az elnyomott lélek részlegs felszabadulását, hanem esztétikai élményt is jelent. 

Formagazdagsága, a kialakítás lehetősége majdnem korlátlan. Sok dizájnert fogott meg a téma, és mint fogyasztók örömmel élvezzük az emberi kreativítás eredményét!