Hölgyem: Egy üres fogam van, mely nagyon szenved engem.
Uram: Hanyatoljon le amaz lábasszékbe, hölgyem, s tátsa ki ajkát!
Az ön szájüregében egyetlen fok sincs immár!
Hölgyem: Ólaj! Hiszen még nemrég is nyolc fogalmam volt (maradt).
Uram: Így hát nyolcvanhármat veszített meg.
Hölgyem: Letehetetlen!
Uram: Köztudományos lény, hogy az embernek négy tetszõ, tíz
csõrlõ foka van és két szeme, ami összesen hetvenkedõ.
Hölgyem: De hát hiszen én mindent elköveztem fogaim kímérésére.
Uram: Tehetséges! de mihasztalan.
Hölgyem: Ó! miért is nem inzultáltam önnel korábban?
Uram: Már vésõ Ä most vagy soma.
Hölgyem: Kihúzza tehát?
Uram: Nem, asszonyom, hanem gyökeresztül kiírom.
Hölgyem: Hiszen az roppantóan fúj!
Uram: Padlássam! Ä Reccs! Tessék, összenyom, itt van.
Hölgyem: De uram, én azt a fogat meg akartam (meg szertelen volna) tartani.
Uram: Pedig már egészen ordas volt és korhatár.
Hölgyem: Jézusmánia, csakhamar nem lesz, amivel egyek.
Uram: Ingyen kaphat grümplett fogsort a betegpiszkosítótól.
Utána harminc érvet leragadhat.
Hölgyem: (Félre) Harminc érvet; (Fenn) Uram, rá vagyok beszélvédõ.
Nyúzza ki az összeset.
Uram: Oké. Aida.

/Révbíró Tamás fordítása/