Külön kaland mostanság, ebben a versenytlopni hajszoló világban a médiákokból felénk áramoló ingerenciák értelmezése, ebben is igazán nagy cselendzs nehezen szerzett anyagi javaink lenyúlására irányuló televiziós reklámok befogadása. Az orgazmust okozó tusferedő, meg csábibébis csipogás már a múlté. Most arra hergellnek ezek a ravasz szagmunkások, hogy akarjunk véknyabbak, szebb hajúak, sikeresebbek lenni. Szerintük. Ennek tárgyi megvalósulásainak vágyakozását sugajják, de nem mindég értem, mire, mit miért is. Lehet, hogy túl sokat gondolkodok - ugye, mint azt az a hattyús arc is megírta, börtön az egész világ, a gondolkodás teszi azzá. Jó meglátás.

Amin hetek óta törpölök, az bankos, a pénzemen ülni akaró mesefigurás reklám.

Sokat látom. Az a Burattinós, avagy Pinikkiós, forrás kérdése. Eleve nem értem, hogy kerül egy pénzfát ültetni akarós kis lúzer, egy bank húzófigurájának szerepébe. A fafej, aki hús és vér vágyik lenni. De tetézik, Dzsepettó azt fontolgatja - ugye a történet szerint, minden forrás szerint, annyira csóró asztalos, hogy még neje senem van - tétovázik, hová fektesse a pénzét. Na innen kezdve külön gratula a kreatívoknak. És van tovább, azt gondolja, egyetemre gyűjt a kis hazugnak. Hát nemtom, azokkal a preferenciákkal, vagy szocifogiba borítékragasztás, avagy artistaképző, megcélozván valami cirkuszi állást - ez külön vicc, ugye mostanság nem sikerágazat - de az meg csak középiskola. Hát vesszek meg, de nem értem!

Nomeg van az a talján vendéglátós srác, aki főzni akar minket tanítani, meg taxizik, meg hasonlóan fajsújos tévéadásokba idegesít.

Előre vetem, úgy általában kevésbé irritál a ficek, mint a mink kutyánk legtöbb köjkei. Ellemben, a bevásárlós hej, amit hirdet, amit sokan utálunk, mégis járunk, mert amennyire olcsó, annyira nem gáz, viszont magyar termék fronton topp sopp, meg úgy általába patent prémiumtermékes utánzatok kedvező kiszereléseit árujják (konkrétan keksz meg csokifronton télleg nem rossz), de... naszóval azt kommunkiájja, hogy ha bevásárolok, de olcsóban, akkor pénzt keresek. De, ha mégtöbbet vásárolok ottan, akkor még többet keresek. Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de ez nekem nem jön ki!

Mostan haggyuk a kissé megkopott markszista-lenininnyista dogmát, ami egyébként nem rossz meglátás (és ezútos is bocs a klerikális reakciótól, de most ugye a segíccs magadon és Isten is megsegít esetének fennforgása materializálódik: hogy semmiből nem lesz valami!

A mosógépszerelő, aki megmongya a tutit.

Hát ez az egyik kedvencem. Huszonöt éve szerel mosógépeket, megmutassa mik a gyakran romoló alkatrészek (namost én pont szarom le, hogy hívják a nevit amit a vámpír vállalkozó csereberél a gépembe, nekem kettő darab információ érdekes: mikor lesz kész és mennyibe kerül, a többi ebenguba, ha érdekelnének a részletek, utánajárnák és magamnak kendácsolnám baszki!) és mit tegyünk ezen fiskális tragédiák ellen: tegyük a fosógépbe azt a láztartási kemikáliát és kész passz, gond letudva, nem köll szerviz.

Hüjegyerek, így éhen fogsz dögleni, aki ennyire lúzer, mamlasz, balfék, annak hogyan higgyek???