Nyolcvanhárom éve, 1927. március 6-án született Gabriel García Márquez teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, jelenleg Mexikóvárosban él.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz. Több műve is a „García Márquez világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.

Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik.

Leghíresebb regénye a Száz év magány 1967-ben jelent meg (szűzanyám, akkor születtem) és több mint tízmillió példányban kelt el. A könyv egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét  egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklórikus: néha egyszerűen ilyen az élet.

Személyes kedvencem a Szerelem a kolera idején, ami egy életen át tartó szerelem története. Az öreg Urbino doktor, Fermina Daza férje meghal, és rögtön aznap megjelenik egy másik öregember, Florentino Ariza, közli, hogy eddig erre várt, kb. ötven éve szerelmes belé, és megkéri a kezét. A regény aztán a három ember életéről szól úgy tizenéves koruktól kezdve, és megtudjuk belőle, hogyan jutottunk idáig. (Különös tekintettel a csokoládéra.)

García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.

García Márquez híres Fidel Castróhoz kötődő barátságáról ezenkívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatja nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat.

„Le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban."