Szerelmey Miklós
(Nicolaus Carl Liebe, Győr, 1803. július 3. – Budapest, 1875. augusztus 5.) feltaláló, mérnök, litográfus, a színes litográfia hazai meghonosítója, a magyar karikatúra műfajának megteremtője.
"Hallod kedves férjem már félreverik a' harangot is!? siess és védd hazádat mint derék százados! hanem vigyázz drága életedre, 's ha lehet mennél előbb térj vissza ölelő karjaimba."
(:Gondolatban:) "Találjon az első golyó nagyhasu pók! hogy marczimmal haborithatlanul élvezhessem hátra lévő napjaimat!"
"Ah Gyuszi, mily rémítő hírek! Budán macskazene! kravall! És gyilkolódás!
"Háh! nem megmondtam? Lásd drága Ilkám milly jó a' természet csendes ölébe húztuk magunkat. Itt legalább elvrokonink és elvbarátink között vagyunk."
Egyik nagy érdeme volt Szerelmeynek, hogy francia mintára megvetette a karikatúraművészet alapjait Magyarországon, szatirikus rajzaival. Pest népszerű költőjével, és humoristájával, Lauka Gusztávval (1818-1902) együtt - Charivari (Dongó) néven jelentette meg a forradalom idején, az első magyar rendszeresen megjelenő élclapot. A lap első száma 1848. július 1-jén, szombaton került az olvasók elé, és 1848 szeptember 21-én a 25-dik számmal szűnt meg, mert a lap készítői tollukat, és rajzeszközeiket a karddal cserélték fel, mindannyian a szabadságharc katonái lettek. Működése idején a lap hetente két alkalommal szerdán és szombaton jelent meg négy nagy újságoldalon. A lap struktúrája a külföldi mintákéhoz hasonlóan tagozódott, benne olyan állandó rovatokkal, mint például az Ördögszekér, amely alatt adomák, rövid anekdoták szerepeltek. Minden szám 3. oldalát Szerelmey egész oldalas karikatúrái foglalták le, a többi helyet pedig elbeszélések, anekdoták, vidám versek, egyebek közt Tompa Mihály, Vajda János, Lisznyai Kálmán tollából. A lap Szerelmey kőnyomó-intézetében készült, amely újságoknak egy-egy lapját, darabját külön röplapként is terjesztették országszerte. Szerelmey találó gúnyrajzai, amelyek jobbára a műfaj kiemelkedő francia mesterének, Honoré Daumier-nek a hatását mutatják, nemcsak az aktualitások iránti érzékét bizonyítják még a ma emberének is, hanem fogékonyságát is kora társadalmi és politikai problémái, visszásságai iránt. Egyik híres megjelent karikatúrája éppen az álmodozó Petőfit örökíti meg - szinte az egyetlen - ugyanakkor kedves, és szeretetteli kortárs gúnyrajz a nagy költőről. A lap féléves tündöklését követően majd 10 esztendőt kellett várni a forradalom leverése után, mire a konszolidáció eljutott oda, hogy a sorrendben második állandó magyar élclap megjelenését engedélyezte, amely Üstökös címmel került az olvasók elé, a lapalapító Jókai Mór szerkesztetésében. A Charivarit számítják a szakemberek az első önálló tényleges reformkori szatirikus magyar humorújságnak, a korábban Hartleben Adolf szerkesztésében megjelent "Tudós Palóc" (1803) számaival szemben is, mert az tulajdonképpen a német Eipeldauer's Briefe egyszerű és száraz, ráadásul ötlettelen magyarítása volt csupán, szerkezetében, német humort tükröző felfogásában, rajzok átvételében egyaránt.
