1941. május 27-én süllyedt el az Atlanti-óceánon a német haditengerészet büszkesége, a Bismarck csatahajó, amely első harci bevetése kilencedik napján esett áldozatul brit flottaerőknek. Az első német birodalmi kancellár nevét viselő hadihajó Bresttől 450 mérföldre, nyugatra merült a hullámsírba 1977 főnyi személyzetével, négy héttel azelőtt, hogy a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót.

A Bismarck 1939-ben állt hadrendbe és akkor európai viszonylatban a legerősebb csatahajó volt, bár "főtüzérségét", amely nyolc 38 centiméteres és tizenkét 15 centiméteres ágyúból állt, az üresen 42 ezer tonna vízkiszorítású hajó nagyságához mérten alulméretezettnek tartották. Kettős páncélfedélzetű, igen jó úszóképességű, szilárd típust, hajóosztályt képviselt.

A német hadvezetés, felbuzdulva az előző téli katonai sikereken, a Bismarckot a A Prinz Eugen nehézcirkálóval együtt 1941. május 18-án indította Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt "kereskedelmi háborúba" az Izlandtól északra fekvő térségbe. A norvégiai Bergenbe betérő német hadihajókat angol felderítő gépek felfedezték és a brit flotta cirkálókat vezényelt az izlandi vizekre. Anglia kevéssel előbb 50 rombolót kapott az Egyesült Államoktól hajókaravánok oltalmazására, tengeri támaszpontok használati joga ellenében. Izland felé indult Holland altengernagy parancsnoksága alatt két angol csatahajó, a Hood és a Prince of Wales, valamint Tovey tengernagy vezényletével másik két csatahajó, a King George V és a Repulse, valamint a Victorious repülőgép-anyahajó.

Május 24-én reggel tengeri csata bontakozott ki Grönland és Izland között, egyfelől a Bismarck és a Prinz Eugen, másfelől a Hood és a Prince of Wales részvételével. A német hadihajók ágyúikkal eltalálták a Hood lőszerkamráját, a 41 ezer tonnás csatacirkáló öt perc alatt elsüllyedt, 1477 fős személyzetéből csak három tengerész menekült meg. A Prince of Wales négy találatot kapott a Bismarck, és három találatot a Prinz Eugen ágyúitól. Két találat érte a Bismarckot is.

A 36 000 tonnás Hood csatacirkálót (Nevét Samuel Hood angol tengernagytól kapta, aki 1793-94-ben földközi-tengeri flottaparancsnokként harcolt a francia forradalom ellen) még 1920-ban állították flottarendbe. Az Északi-tengeren 1939. szeptember 26-án megúszta német zuhanóbombázók támadását: bombatalálat érte, de a bombarobbanás nélkül lecsapódott róla. Sommerville altengernagy zászlóshajójaként 1940. július 3-án részt vett a Mers el-Kebirnél horgonyzó francia flottakötelék meglepetésszerű megtámadásában.

1941. május 24-én éjszaka a Victorious repülőgépei egy torpedóval eltalálták a Bismarckot, Lütjens tengernagy Brest felé vette az útját.

A következő napon Gibraltárból kifutott az Ark Royal brit repülőgép-hordozó, oldalán két cirkálóval, hogy útját állják a francia partok felé tartó Bismarcknak. Az Ark Royal 1934 és 1939 között készült, kitűnő páncélzattal, úgynevezett "panzer box" hangárral, amely vastag páncélzatával a felső részek kiégése esetén is úszóképesen védte a hajótest vízvonal feletti részét. A névlegesen 22 000 tonnás hajó 60 repülőgépet hordozott, tüzérsége csak légvédelmi fegyverekből állt.

A németek egy zuhanóbombázó támadás után elsüllyesztettnek nyilvánították 1939 szeptemberében, de októberben már egyik üldözője volt az Atlanti-óceánon az Admiral Graf Spee német”zsebcsatahajónak". Az angolok által elsüllyeszthetetlennek tartott Ark Royalt 1941. november 13-án érte utol végzete: Guggenberger német sorhajóhadnagy tengeralattjárója, az U 81-es megtorpedózta. Az angol hordozót még vontatókötélre vették, de vontatás közben elsüllyedt.

1941. május 26-án az Ark Royalról indított 15 angol torpedóvető repülőgép támadta meg az erős brit haditengerészeti kötelék által üldözött Bismarckot, amelyet ekkor csak két torpedótalálat ért, de ezek egyikétől a jobboldali kormány és a hajócsavar megsérült, így a csatahajó jelentős mértékben lelassult és manőverezésre képtelenné vált. Május 27-én reggel Tovey tengernagy támadásba lendült a Bismarck ellen a King George V és a Rodney csatahajókkal, valamint két cirkálóval. A német csatahajó 90 perc alatt romhalmazzá vált, végül az angol cirkálókról indított három torpedó küldte a hullámsírba, német tengerészek egy csoportjának műszaki közreműködésével. Nyugat-Franciaországból a németek távolsági bombázókat és tengeralattjárókat küldtek a helyszínre, ezek egy brit rombolót elsüllyesztettek, egy másikat súlyosan megrongáltak. A Prinz Eugen némi nehézségek árán be tudott futni Brestbe. A két német hadihajó elleni hajtóvadászatban összesen hét brit csatahajó, két repülőgép-hordozó és tizenkét romboló vett részt. Bebizonyosodott, hogy légifedezet nélkül a legjobb csatahajók sem képesek helytállni erős tengeri ellenféllel szemben.

 A Bismarck üldözésében május 24-től 27-ig zászlóshajóként vett részt a King George V, amely testvérhajóival Nagy-Britannia haditengerészetének a második világháborúban részt vevő csatahajói közül a legkorszerűbbnek számított. Német ellenfelén 35, 6 cm-es gránáttal több találatot ért el. Testvérhajója, a Prince of Wales 1941 decemberében japán repülőgépek torpedóinak és bombáinak áldozata lett.

A Bismarck üldözésében közreműködött Sheffield brit könnyűcirkáló érdeme volt, hogy irányításával találták el az Ark Royal repülőgépei légitorpedóikkal az üldözött hajót.