Mörrenmorcogi Micó Lovag
Vissza a kutyákra!
Mert kutyálkodásba kezdtek.
Azzal kezdődött, hogy VI. Lajos, a farkaskutya nagy merészen kisétált a Cincérfark utcából, oda a Pincérfrakk utca 1/b elé, hogy bámészkodjon egy kicsit. Igen tetszett neki, ahogy a tizenkét fűrészes manó fűrészelte-nyiszálta-sarabolta az aranybuszokat. Repesve vakkantgatott magában, amikor a buszok, azaz a félbuszok nekiveselkedtek a meredeknek.
Egyszer csak meglátott egy kölyök sárgarigót, amint az önfeledten a porban játszadozott.
– No, téged elkaplak! – hörrentett nagyot, s futván futott a rigócska felé.
A kölyökrigó ijedten röppent föl, egy arasszal VI. Lajos orra előtt. „Csak megmeneküljek!” – fohászkodott riadtan.
De ott kaffogott-lihegett-lobogott mögötte az ádáz farkaskutya.
„Hajszálon lóg csak az életem” – ijedezett a rigócska.
DE AKKOR
Mörrenmorcogi Micó toppant az útra, nagy ugrással a repkényes, magos kőfalról.
Neki VI. Lajosnak!
Jobbról egy pofon!
Balról egy pofon!
VI. Lajos orrára egy harmadik pofon – ez volt a kegyelemdöfés! Elterült az út közepén szegény szerencsétlen VI. Lajos, s hiába volt fényességes nappal, egyszerre meglátta az égen a Fiastyúkot, a Göncölszekeret, és isten tudja, még hány csillagot.
Mire magához tért, a rigócska már otthon lakmározott a jó puha fészekben, s mesélte a testvéreinek, hogyan járt.
Mörrenmorcogi Micó is fenn hasalt újra a tetőn, mondogatva Lédiellnek:
– Megkapta jól a kutya kutyája! Lekevertem vagy hármat valamelyik Lajosnak.
Aztán elgondolkozva tette hozzá:
– Nem mintha nem kedvelném magam is a rigómájat. De az más lapra tartozik. Semmiféle kutya ne helytelenkedjen a Pincérfrakk utcában! Táguljanak innen! Nem igaz, húgocskám?
– De igaz – kedveskedik bátyjának Lédiell. – Neked mindig nagy igazságod van.