David Jones Londonban született. A dátum nem egyértelmű. Annyi biztos, hogy a különböző források születését 1946 és 1948 közé teszik. Azért külön is megemlítenénk egy évszámot, amely elég biztosnak látszik, mert pontosan a két szélső érték számtani közepe: 1947. január 8. 17 éves korában helyi zenekarokban szaxofonozott, majd három évvel később énekesként, de már mint szólista folytatta karrierjét. A mérsékelt siker miatt egy időre felhagyott a zenéléssel. A tibeti buddhizmus hatása alá került, és kolostorba vonult. Ezt követően egy országjáró pantomimtársulathoz szegődött, közben a különféle avantgarde irányzatokkal ismerkedett. Ekkor lett barátja többek között Syd Barrett (a Pink Floyd első gitárosa), Lou Reed (a Velvet Underground énekese) és Iggy Pop. Ezt a korszakot 2 nagylemez-válogatás örökítette meg: az 1967-es The World Of David Bowie és az 1973-as Images 1966-67. Egy érdekes dalcím ebből a korszakból: The Laughing Gnome (A röhögő gnóm). 1967-tól, a flower-power (virághatalom) idején ő is alapvető változásokon ment keresztül. Ezt mutatja első nagy sikere, a Space Oddity című kis- és nagylemez. Ezzel az alkotásával állt az időközben David Bowie-vá vált zenész legközelebb a rock műfajához. A Space Oddity a maga dekadens életérzésével, pesszimista hangvételével híven tükrözte azt az új, kiábrándult világképet, amely a hatvanas évek diáklázadásainak szellemiségét váltotta fel. Ebben az időszakban, amikor még a bluesra épülő zene foglalkoztatta, egy lényegében állandó trió kísérte Spiders From Mars (Marsbéli pókok) néven: Mick Ronson (gitár, ének), Trevor Bolder (basszusgitár), Woody Woodmansey (dob). A zene mellett írással és (ön)festéssel is próbálkozott, kipróbálta tehetségét a társművészetekben is. A The Man Who Sold The World címu albummal folytatódott az átalakulások sora: Hunky Doryból Ziggy Stardust lett, majd Aladdin. Bowie személye körül valóságos kultusz alakult ki, miközben pályája mind magasabbra ívelt. 1972-ben, munkásságának egyik tetőpontjaként jelent meg The Rise And Fall Of Ziggy Stardust... című nagylemeze, amelyet az évtized kiemelkedő alkotásaként tartanak számon. Külön említést érdemelnek a színpadi fellépések, hiszen Bowie nem utolsósorban ezeknek köszönheti óriási népszerűségét. Haját rikitó színűre festve, témához illő bizarr kosztümökben lépett a közönség elé. A paranojás őrült figuráját éppúgy képes volt hatásosan megeleveníteni, mint a biszexuális kéjencét. Rendkívül érzékeny lényének köszönhetően a közönséggel nagyon könnnyen megtalálja a kapcsolatot. Színpadi megjelenési formái ennek megfelelően széles skálát öleltek fel. Bowie fél szemmel mindig a sikerre kacsintva festi, öltözteti magát. Sajnos másik szemére nem lát; fiatalkorában egy verekedés alkalmával elvesztette egyik szemének világát. Átváltozásainak se szeri, se száma. Talán a végén már ő sem tudta magáról, hogy kicsoda! Színpadra hosszú ideig nem, csak a kamerák és a tükrök elé lépett. Nem volt megállás: Diamond Dogs, Young Americans - siker, siker és siker. Állomásról állomásra változtak az imágók. Az évek során Bowie remekül sikerült albumok egész sorát készítette el. Ezek közül mindegyik egyedülálló a maga nemében, és alkotójuk kimagasló rockegyéniségét bizonyítják. Bowie hatását többen a Rolling Stones hatvanas évekbeli szerepéhez hasonlítják, mások szerint a Beatles óta a legbefolyásosabb rockszemélyiség, akinek pályája még a beat korszakban indult és napjainkban is tart. S eközben még filmszerepeket is vállalt: 2001 Űrodüsszeia; Clockwork Orange (Mechanikus narancs); Gigolo, Labirintus. Hősök - kik? - talán az Albérlő, vagy a Rémisztő szörnyek. Még egy arc: Divatok. Táncoljunk, mert Ziggy újra él! Hírnév és megint Divat. Majd: Soha se alázz meg engem. Ma éjszaka a Labirintusban sem! És végül egy Bádoggép csörömpöli - Sértő ritmusait... - Ziggy alias valami, de nem csoda. A csoda az maga David Bowie.
forrás: http://www.literatura.hu/rock/progressive/david_bowie.htm
