Ééééééééés…. Elindult a kezem.

Kivártam a legkedvezőbb pillanatot.

Ezerszer csináltam már. Minden egyes mozdulatot tökéletesen koordinált az agyam.

Nem,  ezen a napon nem hibázhatok. Tökéletesen kell sikerülnie, mert nincs második esély.

Kissé előrehajolva, derekamat oldalra elcsavarva, merev felsőtesttel, csak könyékből mozdultam. Koncentrálás közben – önkéntelenül, szinte észre sem vettem – a nyelvemet egy kicsit kidugtam a szám sarkában, szemem pedig le sem vettem a célterületről.

A felfokozott idegállapot ellenére – mintegy mellékesen – azt is végig gondoltam, hogy a célterület szinte semmit sem változott az évek során. Na jó, egy kicsit nagyobb lett, de ez egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat. Azt tapasztaltam, hogy a méretváltozás csak a becserkészés vágyát és az inger még többszöri aktiválódását segítette elő.

De semmivel sem könnyebb kiváltani a kívánt hatást, sőt!

És -ajvé, igen! - még mindig ugyanazt érzem ha ránézek. De ezen nem volt időm tovább gondolkodni, akcióban voltam.

A kezem már suhant. Egy szupergyors kamera lassított képe visszaadná az izomtónusok lüktető hullámzását, a mozgás keltette légörvények szőrrezegtető mikrohatásait, de mindez akkor nem volt fontos.

Az utolsó pillanatig korrigáltam az ujjaimat, a csuklóm hajlásszögét, és egy mikroszekundummal előbb már éreztem, hogy jó lesz.

Éééééés jesssz!

SLAPPSS!

Tökéletes!

Így akartam!

-Áúúú! Bazmeg, tudtam hogy nem bírod ki! - ugrott fel a mosdókagylóból, ahol az arcát mosta. Ilyenkor mindig ugyanazzal az arckifejezéssel néz vissza a tükörből. A megbántott kisgyerek nézett vissza rám, akinek bibije van.

Ezerszer gondoltam el, hogy még viccesebb lenne, ha lenne egy polc, vagy valami, amit felugrás közben le tud verni. De ez nem börleszk, héló! Ez az élet!

Csak vigyorogtam ördögien. Nekem már jó is volt. Ennyit akartam, nem többet.

-Boldog tizediket!

-Neked is!- már együtt vigyorogtunk, csak ő közben a célterületet simogatta. A szép tenyérlenyomat mindenhol kilógott a keze alól.

-Akkor a következő tíz évben cserélünk, okés? Majd én csapkodom a te seggedet!

-Jó, de akkor meg én túrlak az ágy szélére téged, és lefoglalom a kilencven százalékát.

-Jó, de akkor meg te kelsz fel reggel, és te főzöd a kávét nekem!

-Jó, de akkor meg egész este a Mezzót nézzük, nem a fosbulvárt!

Elhallgattunk.

Tisztára mint Jolie és Pitt. Csak az én testem jobb. Láttam a tükörben.

-Figyu.

-Mi van.

-Szerintem a következő tíz évben…

-Igen?

-Legyen minden úgy...

-Igen?

-Mint eddig.

-Jó.

 (Jó üzletet kötöttem. Megint én jártam jól)

Függöny.