Álmok otthona

Az előzetes, meg a plakát jó kis összebújós, misztikus, paráztatós filmet igér, de ez átverés. Az általam olvasott kritikák, melyek a Viharsziget vagy épp a Ragyogás című alkotásokal von párhuzamot, szintén tévútra viszik az egyszeri mozilátogatót. Ilyesmikről szó nincs, ez teljesen más jellegű film.

A fenti képillusztráció a hasonló című 2010-es hongkongi filmből való.

Az Álmok otthona, bár szépen fényképezett, kellemesen setétbarnás tónusú végig, kicsit vontatott (értsd uncsi). A szereplőkkel nincs gond, a dramaturgiával sem, bonyolult történettel (azt meg kell jegyezni, hogy a film alatt nem nagyon volt susmotolás meg beszélgetés, szal az átlagos jenki alkotásoknál csak cizelláltabb a cucc) és váratlan fordulatokkal sem terheli feleslegesen a nézőt, ám mindent összevetve semmivel sem nyújt többet és mást, mint egy közepes Szellemekkel suttogó epizód. Azazhogy tévéfilmnek, kicsit megkurtítva, a beiktatott kötelező pisi- és szendvicsszünetek beiktatásával egy borús hétköznapra patent szórakozás lehetne, mozifilmnek ellenben kevés. Az alábbi kép már a filmből való valóban.

Sugárlemezen nem akarom birtokolni. Tévében lehet, hogy nem kapcsolnám át. Sávszélességet sem fogok rá pazarolni, a film képei nem kavarogtak elmémben késöbb sem.