Rumnapló

A Hunter Gonzó Thompson regényéből készült film hangulata kiváló, zenéi nagyon ott vannak (különösképpen az a feka táncházas rész, azzal a kőkemény és penetránsan dögös blúzbandával - akiket a soundtrack szerint a több, mint talányos JD Band hangosít meg  - a történetével csak egy kicsi gond van, miszerint az, hogy nincs.

Lehet, hogy a könyv jó, azt nem tudom, mindenesetre nekem a háború utáni jenki irodalmi közeg nagyobbik része, az üvöltés-nemzedéktől egész a juppikat követő generációig nem más, mint amolyan jöttünk, mentünk, taliztunk, fúdejóvolt, mentünk, szívtunk, állatjó arcok vagyonkos. Na ez film is pont ilyen, nem lett egyéb, mint egy hosszúra nyújtott "fíling-mozgókép". Annak nézve nem is rossz, mozifilmnek egész egyszerűen kevés. Ja bocs, nem unalmas, hanem európai művészfilmes lassú folyású (Johny Depp szerint), finoman cizzellált értelmiségi humorral (szintén szerinte), amit az átlag amreikai nem ért (nanáhogy, amerikai piacon a film bukta). Hát nekem nem ez jött át. Igaz, a klasszikus hányós-böfögős-fingós vonal valóban nem erős a műben. Vitathatatlan, hogy vannak benne nagyon mókás, szinte kusturicai helyzetkomikumok, de mozifilmnek ez nagyon halovány. Történet gyakorlatilag nincs, ahogyan a jellemábrázolások is torzók maradtak, még klasszik pikareszknek is hiányos a film, a konfliktusok is mind félbehagyottak. Egyetlen mentsége lehetne, hogy csak könyvillusztráció akarna lenni, de ennek ellentmond, hogy mozifilmnek adták el.

A film egyetlen leszűrhető, gazdagon vizualizált és illusztrált tanulsága, hogy bebaszva, szétcsúszva, belőve mennyire jó, vicces és érdekes dolgok történhetnek az emberekkel, mikor csak úgy jönnek és mennek, meg ott vannak. Valahol, akárhol. Sőt, még a jenki leleményességből is kapunk néhány példázatot, milyen sokféleképpen is lehet tompítani és sztondulni. Végre egy film, ahol nem az alkesz a kiröhögni való komika, hanem egyenesen a kultikus hős.

Ezt annyira, de annyira komolyan is vették az alkotók, hogy egész meghatódtam, mikor ezt olvastam (forrás: Wiki):

Robinson hat és fél éve józan volt, mikor nekilátott megírni a Rumnapló forgatókönyvét. Ekkor viszont úgy érezte, hogy leblokkolt az agya. Ezért a film felvétele alatt minden nap megivott egy üveg alkoholos italt, majd a forgatások végeztével ismét leszokott az italról. Puerto Ricóban, Mexikóban és Hollywoodban egy évig forgattak. Egész addig nem ivott, míg Fajardóba nem érkeztek. Robinson így emlékszik a történtekre: "Két reggel is 100 fokos, párás levegőjű napra ébredtünk. Mindenki az izzadtságban úszott. Az egyik statiszta egy jéggel és Coronával megpakolt dobozt hozott. Azt mondtam Johnynak: „Johny, ez semmit nem jelent.” És már nyúlt is a Coronáért.” Mikor nem voltam Johny közelében, ismét abbahagytam az alkoholfogyasztást."

Hát nem megkapó ez a magasan kvalifált művészi elhivatottság? El kell ismerni, nem hiába pusztította okos kis agyát a rendező, ezügyben a film hitelessége vitathatatlan, Depp úr ismét tökéletesen alakítja (ahogy a többi színművész is) a lepusztult alkesz figuráját.

Összefoglalva jó kis film lehetne, minden rendben van vele, csak éppen története és szereplői nincsenek. Ez így mozifilmnek gyenge. Úgy gondolom, ebből viszont patent TV-sorozat lehetne, végül is a nagyfilmben pont úgy nem történik semmi, mint egy szappanoperában. A figurák így rögtön rendben lennének, nem hiányoznának a jellemábrázolások, se a konfliktusok kibontása, lehetne nosztalgiázni és borzongani a puerto rico-i 60-as évekbeli színes közegen - mert azt a film tökéletesen és nagyon finoman hozza - lehetne jókat röhögni a kómás bénázásokon, meg ilyenek. De így ebben a formában fotelből nézve is távkapcsolóért sikolt, ha ráuntunk a többi csatornára, vagy csak tízpercenként kicsit visszakapcsolunk, pont nem veszítünk semmit, a történet nem bicsaklik meg és lehet friss szemmel borzongani azon a nyomorközegen.

Sugárlemezen nem kéne, TV-ben átkapcsolnán - hacsak nem leszedálva vagy félálomban másnapos, bicsakló aggyal fetrengenék az ágyban, a mozijegy árát nem érte meg, bölcsészcsajokat izzítani talán alkalmas lehet - kis kézimunka vagy smárolás közben nem kell aggódni, hogy nem értjük a filmet, ha kimarad időnként pár perc.