Önhibámon kívül vehettem részt egy remek koncerten, emígyen osztom meg élményeimet kisszámú olvasóimmal :)
A Police együttest is elérte az újraegyesülés divatos szele, a számos rajongó nyilván nagy örömére. Személy szerint én nem igazán értem (jelzem nem vagyok érintett a Sting rajongás okán, bár el kell ismernem nem érdemtelenül világhírű ámbár nagyon rokonszenves előadóművész - valamint Dominic Miller úr azért komolyabban értékelhető gitáros mint A.) mert, hogy nekem az újabb stuffjai - mármint Stingnek - jobban bejönnek, mint a régiek. Különösen tetszenek a határesetei - mint a Gil Evans-os két koncertlemez vagy a latinos DVD-koncert. Ilyenkor látszik igazán, mekkora zenész Gordon. A dzsesszbendes Little Wing például az egyik kedvenc Jimi feldolgozásom (itt jelezném, hogy abban a zenekarban olyan hősszemélyek ontották a hangzó delejt, mint a Marsallis fivérek, valamint a T. Bones Mallone).
Ezen a koncerten volt szerencsém részt venni: THE POLICE live in Concert, a Wiener Stadthalle intézményben. Az eseménynek több tanúlsága volt számomra. Az első meglepi, hogy a koncertjegy egyben tömegközlekedési lehetőségek igénybevételére is jogosít a belvárosban. Nocsak, így is lehet? Kedves gesztus. A cél megközelítése közben számos jegyüzérrel találkoztunk, holott a jegyek márciusban elfogytak a neten - eddig azt gondoltam, ez a fajta élősködés balkáni szokás, hát nem - mostan akkor píszí vagyok és nem minősítem fennhéjázó labancszomszédaink viselkedését. Maga a sportcsarnok kisebbnek tűnt mint a mienk, nem is szebb, de jobb adottságú - a szigorúan kis szektorokba szorított poprajongók így nem tudnak olyan tömeges tiporást elkövetni, amit máshol már láttunk, valamint a helyszín elhagyása is flottabbnak tűnt, mint honunkban.
Salynos volt előzenekar is, a Fictionplane együttes, aminek előadását másoggyára voltam kénytelen végigszenvedni. Közepesen gyenge gimis garázsbanda sztem - nyilván magam is igyekeznék segíteni sarjam karrierjét, ha volna rá módom, de azért sztem gyűjcsünk aláírásokat, hogy Gordon zárja el kicsiny fia hangszereit. Totál zselés hangzás, artikulálatlan szólamok, gyenge vokál, viszont hangerővel erősen kompenzáltak. Ellenben a gyenge muzikális produkció mellet a sztárallüröket magas szinten bírta a banda, miszerint hangfalról való ugrabugra és a nagyérdemű közé dobált dobverők, viccesen hatottak.
Osztán jött a delej, nagyjábúl fél kilenckor. Visszafogott és elegáns színpadkép, oriás kivetítőkkel, élő kamerák által közvetített képpel és a szokásos decens fényjátékkal (ez nekem nagyon tecc :) A hangzás, keverés korrekt (vicces, egy egységel halkabb, mégis tisztább mint a sarjé). Sting mester hangja, játéka nem kopott meg, sőt nemesbedett az évek múlásával, külön fles volt, néhol milyen kis kajánsággal vegyes élccel énekelte ifjonti sikerdalait. A rajongóktól elnézést, de Andy riffjei és szólói (szerencsére nem volt túl sok), egy Hedrix-Zep-Purple-Buchanan rajongónak elég mosojra fakasztóak voltak, de belefért. Volt remek, ám visszafogott színpadi játék és élcelődés (ez adja a koncert savát-borsát), valamint, ami előtt le a kalpaggal és respekt, volt néhány klasszikus nóta, amit jeléntősen áthangszereltek a színes ütőshangzás okán - miszerint a dobos bácsi (hogy mér volt fehér kesztyűben?) nagyon izgalmasan, rengeteg ütős cuccal abszolvált. Ez volt az a része a koncertnek, ami totál lenyűgözött. Úgy vélem, itt válik el a nosztalgia vergődés az élő zenétől kéremszépen. És mégeccer respekt, szép volt. A koncert árnyoldalaként jelzem, hogy ott hallottam életem legrosszabb Ray Charles feldolgozását, de sebaj, azt a számot legalább ismertem :)
Összességében egy nagyon korrekt, szerethető, emlékezetes este volt, külön izgalmas fent említett ajándékokkal. Valamint még jelezném, hogy sokkal kevesebb szétcsúszott arc volt jelen ott, mint a pesti koncerten - de azért volt zombi. Bár az utcákon voltak a hun rögvalót alámúló alkeszek, csak a korrektség jegyében...
