Egy idényjellegű virtuális természetjárásra invitálom a nagyérdeműt. Nem kell megrettenni, nekem sem tartott messzebb utam a bűvös néhányszáz méternél, amit a magamfajta eccerű virtuálpolgár képes felfogni külső segítség nélkül. Nincs mit tenni, a komfortos szandálok időjárás okán való lecserélésük után meg kell barátkoznunk a természet színforgatagát undokbarnára, valamint a fűtésszámlánkat setétborzasztóra cserélő felsőbb akarattal való megbékélésre.

Lám, a gondos gazda már bekészítette a téli húslevesek fontos adalékát szárítani, bízván a szebb jövőben, miszerint télen is lesz mit kanalazni.


Az alma is lassan beérik, vajh, mi lesz főzve e gyümölcsből? Lekvár bizton nem, a calvados idegen hazánk desztillált forgatagától. Szorongató kételyek...

 
A birs is hullattya gyümölcsit, nincs mit tenni, vége a nyárnak. Miniszoknyák, dekoltázsok, puci combok... hát isten véletek :(


Hát, a dió külön kalandnövény: gyorsabbnak lenni, mint a mókusok és a ...
á, haggyuk.



A tengeri is a végét járja, már csak tűzrevaló a maradék csövekkel együtt. Szomorú dolgok ezek, miként válik füstté a nyári színes forgatag.



Hol virág nőtt, most hullatag... több hónapnyi sárga mosolygás vált át hirtelen szomorú kóróvá.


Persze a bölcs gazda sohasenem szűkölködik. Az erkéjen leltem ezt a pókot, aki bíz betankolt csemegével a szűkösebb napokra.


Lám csak, mindenkinek a maga főztje ízlik elsőként, akárcsak itt.



A préda bedunsztolva ízlés szerént, már csak falni kell, ha megéhezik a napsugártól felhevült vadász.



Persze, jobb szemmel tartani a prédát, biztos ami ziher.



Hát ijen kegyetlen a természet, rovar rovarnak farkasa. Meg én kérek elnézést, de utálom a darázsokat, meg félek is tőlük. Külön para, tavasszal irtani a fürkészdarazsakat, mert nyár elejére, mikor észleli a polgár a fészket, már tele van lakókkal. Max hajnalban írthatók, nyáron már nem, mert éjjel is vadásznak szóval tök cselendzs az egész. No de mind1, ha elkezd fagyni, ez a porbléma tolódik tavaszra. Reméjjük.