Namost kérremszépen, tejjesen kész vaok... a Gazdám dolgoz, én meg itthon nem találom a hejem... próbálom lázimunkával elütni az időt, de nem műxik... asztatat gondolom, nekem igényem van az egrecíroztásra (naon szép schwab fonéma). De télleg. Valszeg ez genetikai defektus. Így megy ez.... hogy egy másik génállományommal közös hősszemély tollaival ékeskeggyek...
Szal az ünnepi depi, meg a hejkeresés, miszerint (gyűlölöm a miszerinteket, ez volt már? Szal az az Orszlán az én szemeben valóságos hősszeméj. Az egyik kedvencem.
Naszóval, hogy... itten van, a titokszobám örzője, a hős Karcsi - kedvelem eztet a mancsot, pedig kőbuta, de mégis. Szeretem na. Az érzelmek nem racionális dolgok. Sztem.
Namost a látásom, miszerint vízijom pont ij homáj...
De télleg. Ez az mancs ojanfajta kosztos nálunk, de kedvelem őuraságát.
Viszont és ámbátor esetleg netalántán, itt egy igazi macsó macs, aki a szeméjes líblingem. Nem én választottam Őt, hanem Ő engemet. Szal egy Úr macsja volt, aki már nem. Kedveltem az Öregurat, mindég sétált a kedvencével estvénként kutyjával, mikor a Kutyusa eltávozott a kutyamennyországba, rettentő szomorú lett, és befogadott cicamicát, az én szigorú és rettenetes Béci mancsomat. Mikor hozzám pártolt, még dorombozni senem tudott. De télleg. Felvettem, és semmi... De megtanulta elég hamar, hogy, hogy kell engem hüjének nézni... Persze ez általános macska ügyben...
Macskát tartok, kemény ne legyek?
Persze mire ezt leírtam, már átvette a Tejhatamat a Fekete Sereg - ez külön sztori, Picúr és Liza, a Fekete Sereg a Vörös Hadsereg Ellen... Hmmmmmmm
