Na szóval, mikor mendtem a Mamikához, akkor megvilágosodtam. Mekkora kincsek vannak itten, de télleg. Aztatat eddig is tudtam, hogy még Porsche traktor is üzemel itten. Egy dönörű szép zöld példány. Gyári díszráccsal. Hogy mennyire szép... Aztat még nem sikerült lekattintamon, de dolgozok rajta. Addig is legyen itten ez a gyűjtemény, melyet lakóhelyemtől kábé 150 méterre leltem. De télleg, ez amolyan mezőgazdasági kis falu. Semmi ámítás, ezek napi használatban lévő eszközök.
Itten egy kocsi, fúl extrás, gumikerék, laprugó, szal tökre terepes, és semmi élc. Ez itt mindennapos használati tárgy kéremszépen. Jelzem, a lovaskocsi nekem szent. Lehúzódok, arrébb megyek, mert szeretem a lovakat. Pedig félek tőlük, ez gyermekkori defektus, hiába mondták, rúgd oldalba, arra megy amerre akarsz... azt a barom nagy állatot terrorizálni? Hát nem műxött... így megy ez....
Itt egy másik, még extrásabb. Fellépő, farúd, mifene... igen szép pédány és szint használatban. Tessék megfigyelni a raktérben avagy platón lévő száraz tengeri szárakat.
Számomra telljesen rejtélyes mit csinált ez az arc a földön, de valamit bizton, hamár utánfutóval kiment.
Ez nemtommi, de szép állat. Csak azért ígyül, rácson át, mert senkit nem akarok zaklatni így ünnepnap. Meg egyébként senem.
Még egy csettegő kincs. Nyerek a lottón, tuttkó fölvásárolom ezeket kincseket. És ez a srác, egy gyüjtő. Egy csomó ilyen szépsége van. Lám, mennyi kincs...
Ugye-ugye, mennyi szépség van itten? Salynos nekem csak ez van, miszerint nyeles búlldózer :)
Avagy esetleg még ez:
Ez nemtommi, de biztos valami, ha már otthagyták.
Meg még ez is van az én kis falumban. Nemtom meddíg. Aszongyák, a következő háborúságok a vízért lesznek. Szal ezek a kutak kezdenek eltűnni. Ahol élek, még vannak. Egy igazi szigeten. Ami Butapest vízének harmadát aggyja, már ha jól tájékozóttam. Szal aztat gondolom, el kéne kezdeni kiszabottúl aggódni. Már ha környezet tudatosan aggódunk. Mert én folyton aggódok. Úgy gondolom van miért. Van miért?
