Vannak ám fura dolgok a világban, amolyan érthetetlen furcsaságok, amiket nem tudok értelmezni, mégis vannak. Mint a télifagyi, a fehér negró meg pille cukor. De veszik az emberek, bármennyire érthetetlen. És vannak olyan tárgyak, amiknek észlelése amolyan időutazás jelleggel törnek a polgárra. Leltem egy ilyet.
Aztat a qrvák vérvörös fszát... a motor monnyonle!!!
Elszállt az egész.... na mégeccer....
Naszóval itt ez az a csuda tárgy, amit különös érzéssel vettem kézbe. Kisdedkorom unikuma és fűszere volt, miszerint italpor - már e fonéma is oximoron, azóta sem tudom értelmezni, hasonlóképp a télifagyihoz, a pillecukorhoz (pedig az ismerős Woodstock pikknikjeiről) és a fehér Negró-hoz, pandatáp ízben. De a fejlődés megállíthatatlan, még a konyhában is, meg a fogkefe témában - na az külön titok nekem, hogy lehet egy kefét ijen tökéjre fejlesztenei, hogy szinte negyedévente mégjobb.
Na, imhol. Csuda stuff, bát teljesen érthetetlen konzumilag. Főleg most. az Úr 2007-dik évének végén. Ki az a hüje, aki ijet vesz? Hát én. Pedig kaptam, Nejem respektben tartva perverziómat, hazahozta nekem. Hát köszönöm ígyül is.
Szal az eper íz azért cselendzs kicsit, mert az elérhető, bár idényjellegű gyümölcs volt, pedig a narancs íz nem... Hát mekkora kaland volt azt beszerezni, ez már nekem is hihetetlen, pedig így volt. Az gyarmatáru volt, mint a banán, ami csak nagyobb ünnepek előtt volt kapható, azok a kiszabott sorbaállások - szinte már én sem hiszem el, hogy volt ilyesmi, pedig tényvalóság. Kiszabott hiánygarázdálkodás - üres polcok a soppokban meg ijenek. Tökre teleportos avagy párhozamos világos utazós fíling.
A gyarmatáru pedig Kubából gyütt, ami jenki ugyan és tökre egzotikus, de mégis baráti ország. Néger elvtársak görnyednek a gépek fölött. Eztet most visszaolvasva nekem is hihetetlen. Pedig tényvalóság. Volt még a cimke gyűjtés - banános, avagy narancsos - nemtom, de volt.
Ez tökre időutazós fíling és lassan már én senem hiszem, pedig szilárd emlék... Na szóval a lényegre: tökre időutazós stuff, de van. És senkit nem ismerek, aki rendeltetésszerűen kettő deciliter vízben oldva fogyasztotta volna. De komojan.
Ez a stuff, kizárólag izzatt tenyérbűl élvezhető - kiszórva kis cuccost, kézkacsóbúl nyallintva - beosztva a delejt, tökre drogos fíling a kristájos cucc. De télleg, teszteltem, lehet, hogy csak a nosztalgia okán, de műxik. Lehet, hogy beteg vaok, de uszulok ezekre a stuffokra. Sztem tökre nem betegebb, mint a labanc botra húzott szárított gyümölcs leöntve fondanttal.
