Egy újabb legendával lettünk szegényebbek. Elment Orszáczky Jackie, aki a legnagyobb magyar progresszív rock zenekar szíve, a Syrius frontembere volt. Az, hogy sokunk szerint ez a banda nem a legnagyobb magyar banda, hanem a Világ egyik legnagyobb ilyen zenekara volt, az nem kérdés. Hivatalos lemez kevés volt ezügyben. Tessen utánaolvasni. A dicstelen magyar hivatos fogadtatás szégyen. Az ausztrál, és egyetlen hivatalos lemez több, mint nagyszerű.
Volt olyan kor, amikor a pesti koncerteken akkora nagyságok nyomták a pompás muzsikát, mint a Béla, vagy a Syrius - tessenek valami vén rokkert megkérdezni, nedves szemmel és alsóval fog erről beszélni. És méltán. Ez a színvonal sztem abszolút megütötte a mércét világszinten. Illetve még rá is vert. Lsd. Syrius. Mind zeneileg, mind mentálisan ez a progresszív rock abszolút csúcsa. Nincs mese, kéremszépen, ez van. Szerencsére a kommersz kiadásokon túl, vannak még kalóz jellegú felvételek a rokkerek örömére. Köszönyjük. És itt merül fel az érdekes kérdés: van tovább? Hát úgy tűnik, nincs. Így megy ez...
Jackie Bácsi! Köszönjük. Külön köszönet a margitszigeti koncertért. Köszönöm. Életem legnagyobb koncertélménye volt. A szinte teljes banda. Persze Baronits úr nélkül. De Misi bácsival, meg minden. Fantasztikus volt. Kiívánom, hogy legyen neked könnyű az átállás az angyalok karában történő zenéléshez.
