Szóval az úgy volt, hogy a szokásos péntek délutáni, élelmiszeret hétvégére betárazni cselekvésre indultam, hogy a dolgos és munkaörömökben telt hét pihenőnapjait megfelelő minőségű és mennyiségű, nemkevésbé kalóriában is épp relevánsan dúskáló ételet tudjak a családi asztalra ill. a családi televízió készülék elé prezentálni. Amikoris, nem is tudom miért, elmémbe ötlött, hogy amíg a munka becsület dolga, én tisztességgel megszomjazom. Szóval nem is értem, hogyan, de egyszer csak az égetett szeszes polcok előtt találtam magam. Milyen furcsa nem? Nem is értem... Azután valahogy, tán elbambultam, túlmentem a Mátyerka Vodocska, valamint a baráti rumt tartalmazó polcon kicsinnyét és eztet leltem...
Nem is tudtam elsőre befogadni a látványt, pedig amúgy vizuálisan túlfejlett az agylebenyem. Mert kizökkentem a szokásos kerékvágásbúl. Több érzés, vagyis inkább gondolat kavarog bennem: egyrészt ugye, az étel nem játék. Ital senem. Másfelől, vajon mely piaci rést igyexik betömni (érted, betömni) ezzel a termékkel a gyártó és forgalmazó? Vajon kinek okoz örömöt, egy ostoros sejt alakú fröccsöntött flaskából tojáslikőröt szopogatni (érted? szopogatni)? Merthogy tojáslikőr a termék, ez egyébként mekkora fles már...
Szóval alább a képi illusztráció, tessenek borzongani avagy megkívánni eme remek, nem rendesen termelt szeszet:
