A városba érkezve, már a metróba szállván rögtön kaptam egy hatalamas adagot a multikultiból és a benetton életérzésből, vagy nyolc világnyelven csacsogtak a bennszülöttek és telepesek. Fles volt. Néhány képpel illusztrálom élmenyeim egy kicsiny szeletét.

Például mennyire furcsa az itteni rögvalóban szocializálodott elmének, hogy máshol van olyan, hogy az állatartás kultúrája. A Hyde parkban pezsgő galambok, mókusok, szarkák nem félnek az embertől. A mókusokat lehet kézből etetni... nyomasztó belegondolni, mennyire más életritmus is létezik a mi, agresszióval és frusztrációkkal telt urbánus és koszlott életünkben általánosnak megszokottnál.

 Mennyire perverz dolog Dali képből szoborot gyártani? Azt el kell ismerni, muris :)

 A bicaj vajh mióta van ott? Azt gondoltam eddig, a kemping bringa hungarikum.

 Élljon itt még néhány érdekes bolt, rokonszenves cégér, egy gyönyörű bevándorló, pár pillanatkép a Soho-ból, ahol éjjel vad rikoltozásba kezdett az agylebenyem mögötti, falusi késdobálókban edzett riasztóberendezésem, ám nappal lenyűgözően bájos és kedves emberekkel és jelenségekkel találkoztam. Egy csipet angol humor - jelzem, a pólón látható felirat jó meglátás. Talányos ajándéktárgyak - például a gumikacsa funkciója, illetve megalkotásának célja eddig még érthetelen maradt számomra. Íme: