Nagyon rokonszenves gondolat, hogy igyekezzünk minden élethejzetben könnyíteni és segíteni az élet hétköznapi dolgaiban kihívásokkal kűszködő polgártársainknak. Persze ez nem új találmány, a Megváltó több hejütt kifejtette véleményét, hogy ez nekünk az emberiesség mércéje is egyben, hovatovább kötelességünk. Az azomban nagy kár, hogy az Úr az igény mellé eszet nem adott hozzá mindenkenek. Most az nekem talányos, hogy ennyire fejlett humorérzéke lehet-e Őneki avagy ennyire szétszórt, de mégiscsak az elöbbi lehet, ha valóban saját képire ugye, persze ez felveti a kérdéset, hogy szvingerklub van-é a Mennyeknek Országában, mer ugye ha az iríccség bűn, akkor végülis mér ne... vagy mittomén, mindenesetre most ezekér, ha hátha mégis eretnekség gondolatokér veszek gyorsan pár cédulkát, ojan bocsánatost amibűl az a nagy hirig lett még Könyvet germanizáló Márton mester korában.

Szal épp az imént leletem ezt a kincset, ami hasonlatos a siketeknek való telefonlámpásra, ami villódzik bejövő hívás esetén, avagy a fekete fényű zseblámpára, aminek fénye nem zavarja velünk egy háztartásban élő szeretteink szemit. Vagyishogy nem találok szavakat. Az elképzelés végülis érdekes, a megvalósulás eléggé fles, a dolog praktikuma ellemben mosorja torzította rokonszenves orcámat.

Tessenek ide klikkolni, a Korlátozottan Rátermett Szerveink ottlapja, mejben megsasolhatyuk a bankautómaták megélhetési tolvajait, de ugye rögvest fenn a sarokban eldugva a vakok és gyengénlátok számára jobban olvasható változat, persze fénykép nélkül. Az igaz, a vaknak minek is a rémkép. Csak egy kérdés: és akkor ezt most így hogy? Noooormáális???

U.i.: természetesen nem célunk élcelődni fogyatékkal élő társainkon, ellemben a Szervek töketlenségén még jóhogy!