Louis Blériot

 Mindég is lenyűgözött a repülés története, amikor naccerű emberek legyőzték az addig ismert Világ szabájait és új utat nyitottak egészen a végtelen felé... Ezek az emberek viszik előre a világot, úgy gondolom.

(1872. július 1. Cambrai, Franciaország – 1936. augusztus 2. Párizs) mérnök, konstruktőr, a repülés egyik úttörője, 1909. július 25-én Calais és Dover között átrepülte a La Manche-csatorna 37 km-es távolságát 36 perc alatt.

Ugyanebben az évben, október 17-én Magyarországon is bemutatót tartott. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon repülő szállt fel. 1910-ben ő volt volt az első ember, aki repülővel átlépte a 100 km/h-s álomhatárt.

A honi cselendzsről emitt olvashattok:

Blériot repülőbemutatója Budapesten és a hozzá kapcsolódó repülőjelvény

Louis Blériot francia mérnök 1872-ben született. A repülés kezdetén az egyik legtöbb sikert elért repülőgép-konstruktőrök egyike volt. Időt, pénzt, fáradságot nem kímélve dolgozott a repülőgépek kifejlesztésén, azok tökéletesítésén. Pedig alapképzettsége nem is a repülőgépekhez kapcsolódott, hiszen 1902-ig automobillámpák gyártásával foglalkozott. Egy kiállításon megpillantotta az Ader Avion III. jelű repülőgépet, s ekkor lobbant föl benne az érdeklődés a repülés iránt.

"Ekkor elvakított a ragyogó álom, és elrabolta nyugalmamat. Repülni akartam!..." írta később önéletrajzában. Évekig tartó tanulmányok és kísérletezgetés után - 1903-ban - építette meg első csapkodó szárnyú repülőgépét, ezzel azonban teljes kudarcot vallott. Ezután - 1906-ig - kétfedeles repülőgépekkel kísérletezik, s e tevékenysége közben anyagi javai rohamosan fogynak. Rövid időre a Voisin testvérekkel társul, majd 1907-ben megépíti első kacsarendszerű monoplánját. Ez volt a hatodik gép, amelyet megalkotott és kipróbált, de sajnos ez a próba sem sikerült. Ennek ellenére nem adta fel. Elkészítette az egyfedeles gépet, amely tandemrendszerű volt, s ezzel már valóban tudott repülni. E típusnál a kormányzás céljaira mozgatható szárnyvégek szolgáltak, a pilóta pedig az úgynevezett gurulóülésen foglalt helyet, hogy szükség esetén testsúlya áthelyezésével segítse a szárnyvégek működését. Blériot ezt követően erősebb motorral kísérletezett, de gépe már az első felszállást követően összetört.

Ennek ellenére nem adja fel, gyors egymásutánban építi meg 8., 9. és 10. számú repülőgépét. Ekkori vívódásait, anyagi helyzetének romlását később így vetette papírra: "December utolsó napjaiban (1908) leltárt vettem föl, az elért eredmény nagyon kérdéses, a kiadás viszont 78 000 frank. Kész katasztrófa. De tovább kellett folytatnom, mert nem tehettem másképpen; tovább kellett folytatnom, mint a szerencsejátékosnak, újból kockáztatnom kellett valamit, helyes volt... és mert repülni akartam... Megszerkesztettem a 11. számú gépet, feltehetőleg az utolsót; olyan buzgalommal dolgoztam, mint a hajótörött, aki tutajának deszkáit kötözi össze. Ez a szerkezet volt számomra a minden, és én a mindent követeltem tőle. S megnyertem a játszmát."

Az említett gép Blériot 11. számú repülőgépe volt, mely az első világháborút megelőző korszak legsikeresebb egyfedelű repülőeszközének tekinthető. A gépen 1909. január 23-án repültek először. 30 lóerős REP típusú motorral volt felszerelve.

A repülés 1909-ben került első ízben a nagy nyilvánosság előtt is az érdeklődés középpontjába. Két esemény játszott ebben szerepet: a La Manche csatorna átrepülése és a reimsi nagy repülőhét.

A La Manche csatorna első átrepülésére a Daily Mail című angol napilap 1000 font összegű, jelentős díjat tűzött ki. Három pilóta jelentkezett a versenyfelhívásra, de végül csak Blériot tudta a vállalt feladatokat 11 . számú gépével teljesíteni. Louis Blériot rajtelőkészületei igen izgalmas előzmények között játszódtak le. Heves szél uralkodott, de végül is a szerencse és az idő is neki kedvezett. A startra 1909. július 25-én, vasárnap délután négy óra 41 perckor került sor Le Baraques-ben, és öt óra 17 perc, 5 másodperckor ért földet a Dover Castle melletti Northfall Meadowban. Tehát Blériot volt az első a világon, aki átrepülte a csatornát, s ezzel elnyerte a Daily Mail díját.

Ennek a repülőteljesítménynek óriási hatása volt Európában, de a nagyvilágban is. Blériot számos megrendelést kapott a 11. számú típus gyártására. Később sikeresen működő repülőgépgyárat alapított.

A világraszóló repülőút hatására a magyar repülők is meghívták Blériot-t, aki 1909. október 15-én érkezett Budapestre, ahol előadásokat és repülőbemutatókat tartott. Október 15-én és 16-án Blériot XI. gépét a pesti Vigadó nagytermében állították ki. A repülőgépre óriási tömeg volt kíváncsi. Ezt követően, október 17-én Blériot háromszor is felszállt gépével a kisrákosi katonai gyakorlótéren (ma az Üllői út Népligettel szemben lévő oldalán). A nagy sikerű repülőbemutatót mintegy 200 000 ember nézte végig. Másnap a lapok vezércikkeikben adták tudtul a nagy eseményt. A repülésért Blériot 40 ezer korona fellépti díjat kapott.

Blériot budapesti sikere jó propagandának bizonyult a magyar repülés ügyének, és döntő hatást gyakorolt a magyar aviatika fejlődésére. Megérttette az illetékesekkel, de a nagyközönséggel is, hogy a repülés ügyének támogatása nem illúziók kergetése. Így érthető, hogy a repülés megszállottjainak munkája Blériot repülése után hatékonyabb, eredményesebb lett.

Blériot tisztes kort megérve, 1936. augusztus 1-jén halt meg. Louis Blériot mérnök, repülőgép-tervező budapesti repülőgép-bemutatójára egy szépen kivitelezett, tűzzománcozott repülőjelvényt készítettek. A repülőjelvény részletes leírása:

Előlapján jól látható Blériot híres, XI. típusú repülőgépe, melybe 24 lóerős motort épített. A gép szárnya és a farokrész vízszintes vezérsíkja zöld, törzsrésze pedig fehér tűzzománcozású, míg a függőleges vezérsík fekete színűre tűzzománcozott. A repülőgép-szerkezeteket összekötő tartókeretek, rudazatok, merevítők aranyozottak.

Hátlapján csak a brosstű található. A jelvényen tervezői, gyártói monogram nincs. A jelvény méretei: 39x27 mm; vastagsága: 1,5 mm; tömege: 3,68 g. Anyaga: tűzzománcozott bronz. A jelvény - csere útján - 1994-ben került magángyűjteményembe. A felvételt és a reprodukciót Sztrenkó Gábor (Kecskemét) készítette 1994-ben, melyért a szerző ezúton is köszönetét fejezi ki.

Kenyeres Dénes

 És végül némi képi illusztráció a csudához: