Hofi (Hoffmann) Géza úr pájája kicsit talányos nekem. Ő volt az első sztendáppos ebben az Istenverte médiaközegben, mikor még nem is tuttuk mijez, a kabarék fénypontya. Stílusa zseniális és magával ragadó, decens ám mégis szurkálódó. Vicces módon a komenizmusba ugatni aszt lehetett, ha mást nem is, Hofi mester rencerkritikája nem csapta le a cenzorok detektorát, igaz, ojan keményen nem is támadott, ravaszul kritizált. Az külön muris, hogy a maga "prolihumorával" mégsem volt oj bántóan altesti és alpári, senem ostobenkó demagóg mint sok pájatársa. Az meg külön fles, hogy túlélte a láccólagosd gengszterváltást is és mai szemmel/füllel is szórakoztatóak a műsorai. Mint a nagy hun humormestereknek, parádésak voltak a szójátékai is. Valahogy az egyetlen vörös dinó volt, akit nem tuttam nem szeretni, ráadásul elképesztően muzikális is volt. Emitt a hattyúdala, tessenek meghallgatni. Tán örexem cefettül, de írva fakadok ettűl:

Nomeg ez. Igazából nemtom mér vicces. Pedig az. Egy nyugati tévés zokogna ettől talán, ám nekem szép emlék. És van benne valami... valami kaki, amitől mégis szerethető, azt persze nem tudhatom, a fiatalabb degenerációkat megszóliccsa-e, vagy velünk kihal ez a világ, ezt nem lehet tudni :(