A világ legfiatalabb űrhajósa: 45 éve repült a Vosztok-2
Gagarin, Shepard, Grissom. Az űrben járt emberek dobogósai. Vagy lehet, hogy Gagarin, Tyitov és Glenn, a Föld körüli pályára állt – „igazi” – űrhajósok állhatnak a képzeletbeli dobogón? Akkoriban ez fontos kérdés volt.
A Vosztok program és amerikai ellenlábasa, a Mercury elsődleges feladata az ember űrbe juttatása volt. De az egymást szorosan követő Gagarin és Shepard repülése után fontos kérdés volt, mi számít űrrepülésnek egyáltalán. A FAI (a repülési rekordokat elbíráló és regisztráló párizsi székhelyű szervezet) szabályai szerint csak az lehetett űrhajós, aki egy Föld körüli fordulatot teljesen megtett. Az amerikaiak ennek a közelébe sem kerültek (a kör alig több, mint 1 %-át repülték „szabály szerint”), igaz a nemzetük űrhajósként ünnepelte őket. Gagarin űrhajós mivoltát, aki 99%-osan teljesítette a szabályokat, viszont gyakorlatilag senki sem vitatta. Az amerikai stratégák tudták, hogy Shepard és Grissom űrugrásai csak ideig-óráig jelentenek gyógyírt, nekik is Föld körüli pályára kell állítaniuk valakit. A Szovjetunióban viszont kidolgozott taktika volt az űrverseny megnyerésére. Ahogy a Szputnyik felbocsátása idején ott volt Lajka repültetése, ami a sikert még inkább elmélyítette, úgy Gagarin után is ott várakozott már valaki, aki még nagyobb dologra készült, mint elődje, még látványosabbá téve a sikert. Grissom ráduplázása után alig két héttel Bajkonurban is startra készülődtek, a „szokásos” titkolózás mellett. A repülés kisebb kényelmetlenségekkel, de biztonságosan haladt előre. Tyitovnak egy időre alkalma nyílott kézi irányítással repülnie (persze az űrhajó manőverezésre alkalmatlan volt, mindössze a térbeli helyzetén tudott változtatni az űrhajós, vagy az irányítás). Rövid ideig a fűtéssel is gondok támadtak, így a hideggel is meg kellett küzdeni. A hosszú időtartam miatt alvást is terveztek Tyitovnak, hogy ezt az élettani folyamatot is leteszteljék a súlytalanságban. Az elalvás előtt Tyitov üdvözlő táviratot küldött rádión az amerikaiaknak, amikor a Vosztok-2 először repült el Észak-Amerika fölött. Az űrhajós végül kicsit több, mint 7 órát aludt (így ő lett az első, aki súlytalanságban aludt), de az erre szánt időtartam alatt többször felébredt. Az alvásnak – azon kívül, hogy természetesen zajlott – még egy hozadéka volt: utána elmúlt az űrhajós rossz közérzete. Azért némi nyomot hagyott a küldetésen a hányinger. A betervezett három étkezés szám szerint megvolt ugyan, de a mennyiségre nem lehetett büszke Tyitov. Az émelygés – és a természetes izgalom – miatt alig volt étvágya. A repülési idő szépen lassan gyűlt, míg végül elért az egy teljes napig. 17 kört tett meg a Vosztok-2, mielőtt fékezett volna. A fékzőrakétákat Afrika felett gyújtották be. De Gagarin űrhajójához hasonlóan a Vosztok-2 műszaki egysége sem vált le tökéletesen. A szerelési hibát a légköri súrlódás hője hozta helyre, a ragaszkodó pánt hamar átégett, sima leszállást téve lehetővé. A sima leszállás pedig a műveleti szabályok szerint ejtőernyővel ért véget (a Vosztok űrhajóban utazók nem az űrhajóban, hanem katapultálás után ejtőernyőn értek földet). A leszállás a Szaratov melletti Krasznij Kut nevű falucska határában történt. Ereszkedés közben Tyitov meglepve tapasztalta, hogy újabb baj van. A szél egy vasútvonal felé sodorta, amin – szinte filmbe illő módon – egy vonat közeledett. Végül mindössze 50 méterrel sikerült elkerülni a vonatot. Az űrhajóst egy szélroham jól meghempergette a friss szántásban. A vonat közben megállt, utasai pedig leugráltak, hogy meglapogassák az ország újdonsült űrhajósának hátát (vagy csak egyszerűen megbámulják a világcsodát). A világhatalmak közötti űrversenyben a mérleg pedig minden kétséget kizáróan a Szovjetunió oldalára billent.
1961. augusztus 6-án aztán a világ is megtudhatta a moszkvai rádiótól, hogy egy újabb szovjet űrhajós indult az űrbe, „természetesen” Föld körüli pályára állva (szovjet szokás szerint csak utólag jelentették be a startot, másfél óra késéssel, amikor már biztos volt a dolog). A radarok aztán hamarjában arra is fényt derítettek, hogy az új űrhajó nem száll le egy keringés után, a szovjetek nem elégszenek meg Gagarin útjának lemásolásával, valami több készülődik. A hírekből pedig egy új nevet tanulhattak meg az emberek: German Tyitovét. Az újdonsült űrhajós volt Gagarin tartaléka a Vosztok 1-en és a Kamanyin tábornok kreálta legénységi szisztéma szerint övé lett a soron következő repülés. Ezzel máig Tyitov lett – 25 évesen és 329 naposan – a világ legfiatalabb űrhajósa.
A repülés érdekes érzéki csalódással indult Tyitov számára. Pályára álláskor úgy érezte, mintha lábbal előre repülne. Amikor végül megpillanthatta az ablakban előtűnő Földet, akkor múlt csak el a furcsa érzés (és átadta magát egy újabb csodának: átjárta az a csodálkozó érzés, hogy vajon mi tartja őt fenn olyan magasan). De nem csak pozitív pillanatai voltak a repülésnek. Tyitovot azzal küldték fel, hogy minél tovább fennmaradjon, lehetőség szerint egy teljes napig. A hosszú idő végérvényesen pontot tehetett a kérdésre, hogy vajon az ember – tartósan is – túléli-e az űrrepülést. Viszont Tyitov hamarosan rosszul lett. Émelygés, hányinger fogta el. (Később még számos űrhajóst kerített a hatalmába az „űrbetegség” nevű rosszullét, amely érdekes módon sehogysem váltható ki idelenn a Földön, soha nem derült ki előre űrhajósról, hogy fenn mi lesz vele.) Ezzel egyrészt ő lett az első űrbetegség sújtotta űrhajós, másrészt fejtörést okozott az irányításnak. A rosszullét egészen az alvási periódusig eltartott.
