Az elemekkel alázattal köll bánni. Bár mind megtalálható minden kies otthonban, nagy tételbe veszéjesek ám. A legfélelmetesebb pedig a Víz. Eleink is félték. Megzabolázása lehetetlen. Nem lehet becsapni, mint a Levegőt, vagy a Tüzet. Lehet terelni nagy ráfordítások árán, de összenyomni, vagy a nagy tömegben zúduló vizet megállítani nem lehet. Átmenetileg persze vannak sikeresnek tűnő próbálkozások, de a Víz kérlelhetetlenül következetes, sosem pihen, sosem lanyhad, sosem felejt és nagyon tuggya a Fizikát.

Csuda gépezetek, gigantikus szerkentyűk kellenek a szipojozására, de még csak a meglovagolására és belemerülésébe is... ha kellő alázattal, tisztelettel és precíz munkával közelítünk a témához, kezelhető. Az a kicsiny világosság az otthonodba, bizony sokba kerül. Rengeteg izommunkába, hatalmas mérnöki csudák megvalósulásába és rengeteg izom- és észerő lankadatlan pezsgésére.

Íme egy képsorozat a mostanában  bulvárhiriggé vált csudálatos gépezet- és épületrencer életiből, a RusHydro cég szibériai Szajano-Suskenszkaja vízerművéről, a kezdetektől - 1961-től - a szomorú mostanságig. Hatalmagos organizmus, nemám ojan aprócska, mint mifelénk szinte minden, sőtmitőbb világszinten is a nagyobbak közé számít. Valóságos csúcsa az emberi elmének ez. Sztem üti a piramisokat.

És bocsika a kennetejjes hangvételért, nekem ezek nagyobb respektű műremekek soxor, és bevallom szebbek is, mint egy pacsmag avagy egy szimfónia, holott azokra is uszulok rendesen. Ezeket annyiban csudálom jobban, hogy ijesmihez kevés egy Zseni, ehhez még sokkal több delej, szikra, megvilágosulás, meg még következetesebb munka köll. És sohasenincsen kész, foglalkozni köll vele továhbbra is.