Kovács úr elszenderedett a repülőn, de nem aludt jól. Álmában tovább kűzdött démonjaival, kik eladdig keserítették életét. A magyar fúriákkal, miszerint irígység, közöny és rosszindulat. Valami megfoghatatlan, anyagiatlan álom kínozta, miből ébredéskor csak az üldözöttség és a rossz érzés marad. Visszatérő elemként egy különösen rusnya démon üvöltött vele, kinek lehelletétől megfagyott benne a vér, szinte jegecesre hűlt. Mikor felriadt, döbbent rá, hogy a valóság befurakodott álmaiba és fázik. Ahogy nyöszörög a kis gép, egy résen süvőlt be a jeges fuvallat az ablakrésen. Mákonyos fejjel, mely egyrészt álomittas állapotjának volt köszönhető, no meg annak a palack gabonapárlatnak, amit az Orly-n vásárolt az álvámmentes shopban. Igazi akcióhőshöz méltóan nem azt vásárolta, amit szivesen fogyasztott volna, hanem még gallföldön is magyarként maradva egy gyors fejszámolást követően kiválasztotta a relatív szeszfok-költség hányados okán legkedvezőbb vételt. Végülis működött. Félálomban, szinte motorikus mozgással, tudat alatt a RASGASSZ-szal beragasztotta a rést - újabb 30 cm matériát pazarékolva el - a jegeces démon elillant, ő meg aludt tovább, de már kellemesebb klímájú, pirosas, felhős, melegebb álomba merülve, azzal a jómunkásemberes érzéssel a tudatalattijában, hogy derék férfimunkát végzett, a nehézséget áthidalta, a beteg eszköz megjavítva.

Sosem tudta meg, hogy ragasztásmániája egyrészt megmentett egy parányi Fokkert, vele együtt vagy két tucat utassal, valamint kétségbeesésbe taszajtott néhány francia mérnököt. Ellenben sok munkahely is megmaradt, minek okán nem lettek munkanélküliek a hanyag karbantartók. Napokkal késöbb vették észre az idegen ragacsszalagot az ablakkereten, kicsit hümmögtek, lehántották, és észlelték, biza, ottan az elnyírodott szegecsek okán foly(j)tonossági hiány keletkezett. Emberi számítás szerint ott el kellett volna repednie a környező fémelemeknek és teherviselő vázaknak. De nem tették. Nem értették. A gépet persze kivonták a forgalomból, kaptak is prémiumot a hiba felfedezése okán, de sok álomatlan éjszakát követően megegyeztek, hogy olyan pedig nincs és megfogadták, hogy soha többet nem hozzák szóba a történteket. Valahogy könnyebben fel tudták volna dolgozni, ha a gép lezuhan és megszakértik a hibát. Hát így megy ez...

Közben Kovács úr sikeresen, és kissé zugó agylebennyel boldogan tiporta a mesebeli Afrika földjét. Úgy vélte gyermekkori álmai felé fut tova, nem is sejtette, hogy mennyire is. A kis magyar jómunkásember, csak úgy, a Világ végén... a koszlott műhelyből az élet bölcsőjéig jutni bizony nem semmi. Zsibongó fővel, a pazar színeket habzsoló szemmel úgy érezte, újra megszületett, az élete most kezdődik csak igazán. És bizony mondom, úgy is lett...