Sohasenem értettem azokat a júzereket, akik nevesítik, becézgetik közvetlen környezetük tárgyiasult birtokolmányait, noha irodalmi élményeimben szembesültem vele, hogy egyesek még a számukra kiemelten fontos szerveiknek is adnak neveket, ezeken szólítva szeméjesítvén meg azokat, még beszélgetnek is vele. Vagyishogy csak beszélnek hozzá, ha a szerv válaszol, az már másik zsíris klinikai eset. Vagy drog.
Itt egy patent konzumtárgy, ami ezeknek a polgároknak - vélhetően, mert azért nekem talányos mej piaci rést igyexik tömni eme produktum, illetve mej célcsoport únszolásának engedve került forgalomba - gyártatott feltehetőleg, de leginkább pénzüknek kicsalására, hasonlóképpen a vicces esemeses biznichez. Sztem. Az, hogy van vajon, mikor, hol és mire hasznájják, azt nem is akarom tudni. Vagyishogy el nem tudom képzelni azt az élethejzetet, mikor erre relevánsan szükség lehet.
Nem én rajzoltam, az amazon-on meg is lehet rendelni. A modell kilétét illetően magam is homájban vagyok és ez így jó is nekem. Arról, hogy van-é a stuff - könyvnek annak ellenére semnem nevezném, hogy renceresen szedem az Eufémiumot) - több méretben, úgyszint semnincs információm.
Azoknak az olvasóimnak, kiknek mimóza lelke (Mimóza ősi magyar név - klikkide -, eleink már a tróposi növényeket is ismerték, nemám csak piramisokat építettek, úgybizony) háborog az ivarszervek acrátlan ill. és vagy arctalan képi mutogatásától, azok inkább hallgassák eme témába vágó decens dalnótát.
