Hej, te Bunkócska te Drága
Általános - mindazonáltal hibás - vélekedés, hogy a közlekedés bizonyos egybenyakú, válallkozó jelleget vizuálisan és egyben magatartáskultúrában is demonstráló egyedei az átlagnál sokkal bunkóbbak és agresszívabbak, kik hajlamosak a vélt avagy valós sérelemeket tettleg azon nyomban torolni, akár fizikai erőszakot senem nélkülöző ráutaló viselkedéssel is. Tudvalevő, a kezdő maffiozó avagy "vállalkozó" készlet része nem csak a maroklőfegyver, a kazánlemez a vezetőűlés alá, hanem bizony a hun rögvalóba is beszivárgott és gyökeret eresztett bézbólütő.
Amúgy kissé talányos, hogy ez a mifelénk hagyomány és igény nélkül való sport, hogy volt képes eszközeit ránk tukmálni. Esetleg az lehet, hogy a régi szépvolt régvolt kuruc romantika fokosa lelt így új formára, egy ártatlan bot, ami egy kovácsoltvas kézséggel gyilkos fegyverré vált értő kezekben így született újjá, hallgatva az idők szavára. Ezt nem lehet tudni. Vagy még az lehet, hogy a durrbelebumm belebaszom életérzésnek ez a konzumtárgy remekül és tökéletesen megfelel.
De lássuk be, vannak cizelláltabb lelkületű felhasználók, kiknek kevés a rideg gépi forma és szeretnének eme tárgy használatával is kitűnni és önmaguk lenni. Kiknek kevés a saját csengőhang, az egyedi duda, tetkó mifene. Egy patent képi illusztrációja ennek a jelenségnek alant, miszerint vannnak igényes júzerek, kik környezetük mindden részletében cizellált és gondosan formált dizájner stuffokkal izzítanak. Ezek talán másnak kicsinyíségnek tűnnek, ám bizony az életminőséget jelentősen képesek emelni némej tárgyak: egy virág avagy növény az íróasztalra, egy hangulatos színes lámpa, egy jópofa begre ésatöbbi. Hát itten egy rokonszenves tárgylelet:
