A coca cola mint olyan, hihetetlen kulturális pusztítást végzett a világban, mondhatnám a globalizácijó Rambója. Ezeréves kulturális szokásokat vesz célba és dönt porba, befészkeli magát megannyi szent helyre, a nemzetek konyhájába és tudatába.

Nem citálnám ide a több ezer oldalnyi irodalmat, amely a Coca Cola marketing technikájáról szól, akit érdekel, megtalálja a neten a releváns szakmai és konspirációs elméleteket.  (Aki nem hisz nekem, az csak emlékezzen, mekkora esemény volt az, mikor a szovjet vezír belekortyolt a coca colába ámerikai látogatása során! -na ott reccsent meg először a komenyizmus kérem)

A kápitalizmus előhírnöke a coca cola utáni vágy keltése. A coca cola kérem nem csak egy üdítőital, hanem maga az imperialista métely. És most nem viccelek! Szimbolizál. Node mit is? 

Maga az ital szódavíz, cukor, karamella és megannyi ótvar szintetikus ízesítő illetve színezék. A coca cserjéhez már nem sok köze van. Kifejezetten káros ital. Meg lehet nézni kérem, milyen averzió veszi körül más, természeti lények szemében a kólát, illetve a cukor nélküli kólát. Rakjunk ki egy nyári napon egy pohár coca colát és egy lájt verziót, valamint egy pohár cukros vizet és egy pohár tiszta vizet  a teraszunkra. Meg fogunk lepődni, de a darazsak, legyek a cukros vízre fognak elsősorban járni, utána a cocára, majdan a normál vízre, és legutóljára a rettenetre, a kólalájtra, de csak akkor, ha tényleg nincs más.

A coca cola nem mást szimbolizál, mint magát a kapitalizmus alapvető hazugságát, hogy egy terméktől boldogok lehetünk. Ráadásul ez a termék hatalmas profittal kecsegtet (cukros, színezett szódavizet ad el több száz százalékos haszonnal) és kutúrális háborúkat nyer, milliárdok évezredes hagyatékát tapossa sikerrel a földbe. Hát erről szól a kápitalizmus. Profit, termék, egyenlény.

Nos. A Coca Cola mint olyan kérem egy szar. Ótvar. És ezt kell eladni. Hogy adunk el valamit, ami szar? Reklámmal. Node milyen reklámmal? Úgy kérem, hogy érzelmeket, vagy eseményeket kötünk hozzá. 

A coca cola minden, irányzékába vett nemzet körül mosolygós télapóként köröz, kezében a cukros nedűvel, de közben lássuk be, hogy a szakáll és a piros ruha egy öreg, vén szatírt takar. Ragadozóként kilesi az adott nép gyengéjét, és azon keresztül támad.

Hogyan is terítette le a magyarokat? 

Hja, kérem a régi szép időkben még nem sajnálta a pénzt, és nemzeti szinten akart hatni az pógárra.

A magyar tele van felhős és zavaros érzelmekkel. Indulatokkal és észveszejtő kisebbségi komplexussal, rejtett, elfojtott sírásvágyal, szeretettel, jó adag fáradtsággal és folyamatos létbizonytalansággal. Hogy hatok erre a népre? Érzelmekkel! Milyen érzelmekkel? Hát amik dúlnak benne! Az alább citált reklám jól jellemzi a sémát, amit követnek, és amin keresztül eme fos nedű eljut a szívekhez és a magyar azonosulni tud a coca colával.

Az alap egy globálisra készített kreatív snitt-csomag, amit megkapott minden ország. Ezután -csökkentve a szakértő költségeket- a célcsoportok által megfogalmazott legfontosabb érzelmeket próbálja kicsiklandozni a nézőből, majdan nemzeti érzelmeinket próbálja célja érdekében felkorbácsolni. Mivel is? Hát amit az ámerikai tájékozottabb véglény még talán tud, vagy kinéz a relevált aktából. Hogyaszongya Hungary, former szovjetjúnion territóri, aszongya, képek: Duna, Puszta, Csikós, Balaton. Mappát becsap, mert este várja John egy vacsira, gyorsan összecsapja a conceptet és elfaxolja a magyar csökötteknek, hogy dolgozzák ki a koncepciót. És igen, itthon fogják a kreatívok, megkapják a koncepciót és -gondolom fanyalogva- összeállítják ezt nekünk.

R.I.P. Kaszás Attila.

 Csak úgy érdekességképpen nézzük ugyanezen verziót az Árgentínoknak készítve (én beszélni kicsit spanyol, összegezve az argentín sajátossaágokra próbál ugyanilyen ótvarul hatni) 

A coca, nemzeti szintű harcain felül, költségcsökkentésképp az utóbbi években már globálisan akar rácuppanni nemzetek fölötti eseményeken keresztül a gyanútlan pógárra pl. karácsony - ünnepelj ma velünk - coca cola. A legszentebb ünnepünket simán megpróbálja összekapcsolni a cocával. Kóla, jéggel, télen a karácsonyfa alatt? Gratulálok. Anyád.

 és végül, de nem utolsó sorban, ezen poszton belüli kis kitérőként, lássunk egy hasonló konfiguációt, ami nekem bevallom eleinte tetszett, aztán rájöttem, hogy micsoda elja egy szemét koppintás az előbbiek tükrében:

 (megjegyezném, hogy megboldogult Kaszás Úr szimplán a  hangjával többet ér el nálam mint a bemutatott noném színész mestersége teljes arzenáljával)

A poszt összeállítása közben akadtam egy édekességre, ami a két koncepció hasonlóságára rámutat, csak úgy gondolatkísérletképpen: