Talányos tárgyak

Nekem mindég is gyanúsak voltak azok az emberek, akiknek nincsen hobbijuk. Ott valami gáz van. Lelki, avagy szellemi cizellálcságbéli hiányosságok, vagy nemtom.  Persze az is igaz, hogy a legtöbb júzer a hobbival menekül a Világtúl, jogos önvédelmet gyakorol. Vagy az is lehet, hogy éppen a jobb megismerés és tapasztalás motivájja. Ezt nem lehet tudni. Hát így megy ez...

A hobbiknak két fajtáját külömbösztetem meg: produktív és élménygyűjtésit. Az elöbbibe tartoznak a valamit is csinálók, a gyufaejfeltornyosak, a gyűjtögetők, a modellezők, béjeggyűjtők, a kertészek ésatöbbi, akik valami maradandó (piha) materiális javat gyártanak szerelembűl. A másik oldal az élményesek, az extrémsportolók (na ez külön kaszt kéne legyen, mert ezek sima drogosok, adrenalin és egyéb kemikáliás hormon és fojadékfüggők, egy sima futó is drogos, tessenek utánanézni, a szervezet által termelt kemikáliák simán függővé teszik a júzert), hegymászós zacsiba szarósok, kirándulók, múzeumlátogatók ésatöbbi. Persze vannak átfedések, pl. a magamfajta betűfüggők: ez egyben élménygyűjtés és tárgyi való, miszerint (gyűlölöm a miszerinteket, eccer találkosztam eggyel...) könyvet nem csak fogyasztok, de birtokolni is kényszeresen vagyok függő. És kiszabottul hirigelek, ha valaki hozzáér. Nem vaok autista, ez egy ijen játék.

Ellemben van a hobbi dolognak egy totál időtöltés része, mint a keresztrejtvény. Monnyuk az legalább az elme egy részét edzésben tarcsa. Ám nem értékítélet, de van ám veretesebb hobbi is, mej a külvilágnak szinte totál értéktelen, miszerint érdektelen és értelmetlen tárgyakat gyárt valaki. Nincs ezel gond, ez is munka, ami ugye távol tarcsa a három főbűnt. Pangloss mestrer RLZ. Persze kérdés, hogy ami ugye minden házi szakács dilemmája, hogy a jól sikerült étek percek alatt eltűnik és marad a mosatlan cuszmákos eszcájg, vajh ez sikerélmény-e? Tetézve ezt azzal, hogy ugye sok munka, rövid siker. Pedig nem. Ezek az Élet legszebb pillanatai. A jó emlékek.

De sebaj, van aki vegyíti ezeket az érzelmeket és gondolatokat. És emléket álít, vagy legalábbis a saját világának élményeiből gyárt kreatív stuffot eszközei szerént. Persze a nemzeti identítás fontos még ijenkor is. Hajrá :)