Borzongató berzenkedés

Nemrég leltem eztet a stuffot itthon. Nem lett tőle jókedvem. Az igazán nyomasztó a dologban, hogy amennyire bizarr és értelmezhetetlen a dolog mostanság, annyira nem is volt régen. Abbúl a világbúl, mikor még kösztörvényes bűncselekmény volt a munkanélküliség, a hormocekcualitás, a csőnadrág meg a hosszú haj gumibottal jutalmazódott, ellembe a dzsandzsát még nem ismerte a hun jog, az jó vót. Meg ijenek.

Anank a kornak egy látlelete, mikor a könyv még nem lukszuscikk volt, vagy úri huncuccság, hanem pedig az öntudatos dolgozó nevelésének eszköze. Persze egy csomó könyv meg zenemuzsika tiltott és betiltott volt - Szabados doktor úr írta a könyvében, hogy mikor Svédországba koncertezett, és mesélte kollégáknak, hogy itthon betiltott zenész, kiröhögték és otthagyták, hogy mekkora hüje ez az ember, mér beszél ijen zöldeket, pedig de -  no nem csak náci szarok, meg revizionista irományok, hanem pedig szépirodalom is. Ugye, mikor még tuttuk, hogy mijaz a szamizdat, meg a tamizdat. Hát, lehet, hogy a 2,60-as kenyér meg a pár forintos lóbányai sokaknak hiányzik, de ez a setéccség bisztos, hogy nem. Ellembe az fles, hogy mennyi szcifi meg hasonlók átcsúsztak a cenzúrán a továrisok szellemi gyengesége okán.Tessenek borzongni. És ne ragaggyunk le azon, hogy valaha nemrég még lehetett 22 Ft-ért nyomdaterméket soppolni.