Nemtom megfigyeltétek-e, de a lagalább egy napos ünnepek előtt mindenki meg van zeberedve agyilag. Valahogy mindenki idegállapotba kerül és vásárolja az ételet, mintha Világvége jönne avagy a Hétcsapás. A hunok ilyenkor agyban már éhen is haltak és veszik a kenyeret meg mifenét, hogy feltöltsék a stratégiai háborús készleteket. Ami még nekem külön sérelem, hogy mér kell a szokásos elvárt kaját tolnom a pofámba. Évek óta próbálom rávenni kis családomat, hogy a Megváltó szülinapjára sonkát avagy csülököt süssünk, a Halálára meg halat. Még sorbaállás senem volna. Én az ilyen ünnepek második-harmadik napján kezdek megveszni valami gyorsételért avagy parasztmenüért. Butafőzelék, fasírozott, káposztás paszully meg ilyenek.

Monnyuk én tegnap óta komojan félek a Nejemtől, úgy kibontotta azt a pontyot, hogy a fejet bevágta és puszta kézzel kitépte a kopoltyúkat, ahogy köll. Azóta, ha rosszallóan rámnéz mer hibázok, elönti a pánik a sliccom környékét. És nem is szeretem a folyami halat már úgy több, mint tíz év vega tempó után. Na jó, a pataki fogazottakat igen. Az étekbe állat kell! Sztem. De mindenképpen olyan, akinek lába van, legalább kettő, de inkább négy. Ezt Orwell úr rosszul látta, két láb jó, négy láb jobb. Ja és csak jobblábas csülököt meg sonkát eszem.

A Karácsonyfa külön sérelem nekem, egrészt újkori burkus hülyeség, nomeg az ejrópai civilizálatlanság totális pazarékolásának orvosi lova. A szaloncukor meg a mézeskalács tök rendbe van, azt szeretem. Döbbenet mennyi szemetet termel a polgár ilyenkor. Papírfecnik, széttépett csomagolóanyagok, csontok, kajamaradékok ésatöbbi. Egyedül tán a kisdedek élvezik, de azok meg meg vannak ilyenkor vesztegetve, ezzel is morálisan aláásva a fejlődésüket.

A magyar átok meg külön hasít. Hirig, feszkó, veszekedés. Nomeg átlag családba ilyenkor még ebéd senem van. Nekem ez kiemelten fontos, nemár korgó béllel mennyek neki az estének, mer olyankor idegbajps vaok. Meg nyűgös-hisztis. Monnyakle.

Nomeg ezeken a napokon a legótvarabb a tévéműsor. Csupa negédes cukrozott takony. Még szerencse, hogy a burkusok nem esnek ki a ritmusbúl és ugyanúgy nyomják a horrorot meg a retrós szőrfétises cuccokat mint egyéb napokon is.

Remélem ezt a Karácsonyot is túlélem. Meg a Család is. És nem leszek tévéhír. Pedig bizton előkerül a fejsze, be köll faragni a fát. Ez a Mentősök nagy napja. Remélem, mikor már két napja össze vagyok zárva Szeretteimmel, nem kerül elő újra a szekerce...