Döbbenet, mire képes az ingerszegény szürke kis életét élő júzer. Már úgy általában a rajongó, úgysmint lelkiállapot és úgy is mint cselekvésre kényszeresen önnön lelki gyengesége okán sarkallt polgár, egy betegség sztem.

Namost nem azért, de az Avatar nekem is százasan süti cucc, majdnem ojan frankó, mint az ős, Kuczka Péter úr által szerkesztett Galaktika (ejrópa egyik, ha nem A legjobb SF fanzinnya) sok-sok patent írása avagy képregénye. Szal varázsos a film, a maga zőccségével együtt. Ojan film, amit akarok birtokolni extra kiadású sugárlemezes kunzumstuff tárgyiasult borzadványában is. Poszter nem köll.

Meg az is igaz, hogy kisdedkoromban a tévéműsor szerént páholtuk egymásot kispajtásaimmal relevánsan. Voltak ám vérre menő harcok, hogy éppen ki legyen Oldsetterhend, vagy Vinettú, vagy Lanszelot, vagy Dartanyan, vagy Buga Jakab, vagy Luke Szkájvolker, avagy Eke Máté. Mer nemmindegy a játék szempontyábúl.

De és ellembe ez, azt gondolom kissé beteges. Szeretnék enynire uncsizni eccer úgy kaland jelleggel.