Hölgyem: Egy üres fogam van, mely nagyon szenved engem.

Uram: Hanyatoljon le amaz lábasszékbe, hölgyem, s tátsa ki ajkát! Az ön szájüregében egyetlen fok sincs immár!

Hölgyem: Ólaj! Hiszen még nemrég is nyolc fogalmam volt (maradt).

Uram: Így hát nyolcvanhármat veszített meg.

Hölgyem: Letehetetlen!

Uram: Köztudományos lény, hogy az embernek négy tetsző, tíz csőrlő foka van és két szeme, ami összesen hetvenkedő.

Hölgyem: De hát hiszen én mindent elköveztem fogaim kímérésére.

Uram: Tehetséges! de mihasztalan.

Hölgyem: Ó! miért is nem inzultáltam önnel korábban?

Uram: Már véső Ä most vagy soma.

Hölgyem: Kihúzza tehát?

Uram: Nem, asszonyom, hanem gyökeresztül kiírom.

Hölgyem: Hiszen az roppantóan fúj!

Uram: Padlássam! Ä Reccs! Tessék, összenyom, itt van.

Hölgyem: De uram, én azt a fogat meg akartam (meg szertelen volna) tartani.

Uram: Pedig már egészen ordas volt és korhatár.

Hölgyem: Jézusmánia, csakhamar nem lesz, amivel egyek.

Uram: Ingyen kaphat grümplett fogsort a betegpiszkosítótól. Utána harminc érvet leragadhat.

Hölgyem: (Félre) Harminc érvet; (Fenn) Uram, rá vagyok beszélvédő. Nyúzza ki az összeset.

Uram: Oké. Aida.

(Révbíró Tamás fordítása)