Gyermekkorom szépembere rovat

Namostan lehet cikizni ezerrel, de ébredő öntudatom korai szakaszában az én hőseim D'Artagnan, Buga Jakab, Edmund Dantes, Hatteras kapitány, nomeg Tarzan volt. Nem röhög!

Sosenem felejtem el azokat a vasárnap kora délutáni tévézéseket. Én a szőnyegen üldögélve, Nagypapi behúzta optikai középre a mai szemmel vérciki szembántó kék retró kolóniál foteljét. Grószmutti nyomta hozzá az uzsit (szendvics, miszerint katonafalatokba bontva, na ez külön történet, avagy idényjellegű süti. Na ebben nagymenő volt, klasszik schwábische küche, szal valami mindég volt, (fles, nemtom hogy csinálta, rejtéj, vizes piskóta gyümölcsturbóval, meg mittomén, de jó volt). Szal esemény volt. Namost a mai kapcsolgatós világba ez érthetetlen, de tessenek megérteni, akkor csak egy, késöbb kettő adó sugározott itten. A jáccot filmek erősen cenzorosan válagotattok voltak.

De a Tarzan filmeket nagyon bírtam. Könyvbe is. Mai szemmel már röhögök ezen, de a klasszik filmek ma is bejönnek. Nem csak azért, mert nosztalgia, hanem pedig azért, amiért a Verne regények is, hogy remek fickók elegánsan és decensen nagy dolgokat tesznek. Még ha, ellenségek is. Ez mekkora fles.

Szal nekem Tarzan Johny Weissmüller. Hát döbbentek, mekkora kemény és szilaj filmek voltak ezek akkor!Namost a hun témát hanyagolnám, mert ezügybe nem fontos.

Ellembe egy igen jókiállású, szimpatikus fizikumú embertárs volt ő. Semmi sallang, az igazi testalkat volt. Nemám képregyúrt haszontalanság. Nomeg az a mozgásharmónia (semmi buzgárság, csak ténymegállapítás).

Summa summárum, gyermekkorom egyik jelentős hőse volt ez sportoló filmsztár.

Ez a késöbb kivágott jelenet, azért mekkora fles 1934-bűl. Döbb. Jelzem, a főszereplő Dzsén hejett eztet Josephine McKim úszó sportoló dublőrkötte, Morin Ohorror hejett (aki eztet megfejti, honnan idéztem eme névferdítést, az pontot ér). Persze eztet kivágták, mer kivágta a jenki cenzorok bisztosítékját. Vicces.