Mia néni eltűnt egy napra. Nagyapáék Pesten úgy tudták, Csákváron van, dédpapáék Csákváron úgy tudták, Pesten van. Hol volt, máig nem tudja senki. Úgy érkezett meg nagyanyámékhoz, mint máskor, déltájt, a tatai gyors menetrendjének megfelelően.

Csöngetett. A lány nyitott ajtót.

  - Jó napot Mia kontesz. Remélem, kellemesen utazott.

  - Úgy van – bólintott Mia néni. És nem mozdult, állt az ajtó előtt. A lány fölvette a csomagot, és elindult fölfelé. Mia néni csak állt. Nagyon állt.

  - Valami baj van, kontesz kérem? – fordult ijedten meg a lány.

  - Semmi baj nincsen fiam, csak segítsen bemenni.

Most a lány nem mozdult, nem értette, mit vár tőle a kisasszony.

  - Itt van még? – kérdezte tőle. A lány ijedtében elejtette az utazótáskát. – Szóval itt van. Akkor segítsen bemenni. Karoljon belém, mintha részeg volnék és vezessen föl.

    De nem részeg volt, hanem vak. Megvakult. A szemén, a szeme környékén, az arcán nem látszott erőszak nyoma. Mondta apám. Neki meg a nagymama. Amikor a szobalánnyal karöltve fölértek a szobába, nagymamám köszönés helyett fölmutatta apámat.

   - Nézd, hogy eszik! – Maga szoptatta, ez akkoriban ritkaságnak számított. Sógornője a hang felé fordult.

   - Már láttam – mondta halkan. Nagymama éppen megsértődött volna, amikor észrevette, hogy valami nincsen rendben, észrevette a fekete szemüveget, amelyet aztán Mia, akár egy filmsztár, egy rejtezkedő Greta Garbo, egész életében hordott. Akkor – édesapám tiszteletére? – először és utoljára levette a szemüvegét, és először és utoljára kimondott egy mondatot.

   -  Vak vagyok.

  Nem azt mondta, megvakultam, azt mondta vak. Mintha a nevét mondta volna. Orvost nem engedett magához, az esetről nem volt hajlandó beszélni. Érdekes módon se a bátyja, se az apja nem bírta elérni, hogy megvizsgálják. Az az érdekes ebben, hogy azok ebbe beletörődtek, hogy Mia néni hirtelen erősebb lett náluk. Mia néni tudott valamit, amit ők nem, és amit nem is igen akartak vagy mertek megismerni.

  Mi hiába tudtuk, hogy tilos, húgunk rákérdezett.

  - Mia néni hogyan vakult meg? – A tanti úgy tett, mint aki nem hallja. – Most akkor vak tetszik lenni, vagy süket is? – Mia néni reflexből visszakézből, nem gyöngén, pofon ütötte a húgunkat.

  - Nem tetszikezünk.