Lázár Ervin: Mese egy szembejövőről (Buddha szomorú)

Ennek az embernek, aki szembejött, irtózatosan nagy feje volt.
Mint egy ház, mint egy gáztartály, mint egy uborkaszállító vagon.
Dörr-bömm-dörr, hegygerincekre taposott meg városokra.
Azazhogy nem is volt akkora feje.
Csak, mint egy krumplifőző denfer, mint egy szapuló, mint egy abáló üst.
Bimm-bumm-bimm, folyókra lépett; hidakra, ligetekre.
Tulajdonképpen alig volt nagyobb a feje a normálisnál.
Mint egy jól megtermett úritök, egy rózsaszín luftballon, egy felfújt marhahólyag.
Csirr-csörr-csirr, házakra lépett, virágoskertekre, játszóterekre.
Mondhatnánk azt is, normális nagyságú feje volt.
Mint neked, nekem vagy neki.
Tipp-topp-tipp, pásztorkutyákra lépett, csűrökre, búzaföldekre.
Nem is volt normális nagyságú feje. Kisebb volt.
Mint egy konzervdoboz, mint uborka, mint egy nagyobbfajta alma.
Csisz-csosz-csisz, kismalacokon, pipacsokon, ingecskéken csoszogott.
Persze, egészen kicsi feje volt.
Mint egy gombostűfej, mint egy mákszem, mint egy ruhatetű.
Sity-suty-sity, szép formákon, virágillaton, álmokon lépkedett.
Ennek az embernek, aki szembejött, egyáltalán nem is volt feje.