Madár a dróton: szürke kis veréb.
Tollát rendezi, bár elég nehéz –
kopott ingébe könnyű szél borzol,
alig látszik ki a lény a borzból.

Nem zavarja őt, fésül a csőre.
Élősködőktől szabadul bőre,
megrázza magát, porzik gúnyája.
Ez rendben, jöjjön most hát a lába.

Hosszú a körme, pedikűrt végez.
Nem kell sok idő, s amikor kész lesz,
szétnéz, megannyi társát fürkészve.
Ott van mind, nincsen oka a félszre.

Madár a dróton: szürke kis veréb.
Értéke semmi, hisz van épp elég –
szemétzabáló, szapora fajta.
Élőhelyüket a kor felfalta.

Most város adja nekik a létet;
eldobált szotyit és kiflivéget,
s ők csivitelve civódnak rajta.
Torkukban zeng a túlélés hangja