Mivel a munka tette emberré az embert, / modja a költő a seggvakaró filozófusok nyomán, szerintem tévesen / sihedernyi koromban a találtkavics üzemmódból szép lassan átálltunk a megmunkált litoszerszámok használatára. Először az úgynevezett pattintásos metódussal éltünk, de a sok selejt miatt párezer év megfontolt átállasal, a min.bizt.referens állhatatos farbarúgásai nyomán a csiszolt stuffok előállítását és haszálatát preferáltuk.
Most őszintén : érdemes volt ezen annyi izmolni?
a kettes képen van a csiszolt
Aztán egyszer csak valami idióta azt hitte a kővel is lehet fűteni, és valami használhatatlan kavicsokat szórt a tűzre, így tök véletlenül szó szerint belecsöppentünk a rézkorszakba. Mondanom sem kell, rém büszke volt magára, azt hitte föltalálta a spanyolviaszt, pedig az altamírai rokonok azt se tudták, hogy ők voltaképpen hispánok.
Ezzel a rézzel aztán megindult a verkli. Ha a faluvégi proletárarisztokraták megtehették volna, berezezik az öregistent is, az meg elég bután nézett volna ki zölden.
Pláne, amikor valami szürke vackot is belekevertek az olvadékba, / persze teljesen véletlenül, másnaposan a mammutünnep után / az egész kulimászt elnevezték bronznak, és hihetetlenül büszkék voltak magukra.
Mi meg szívtunk, mint a bibó.
Közben úgy a kezdetét vette az ipari civilizáció, hogy észre se vettük.
Ez van srácok.