teszegette ide, toszogatta oda évtizedekig

nagy része elkallódott, ezek egy része is megsérült

jelentőségük egyre csökkent, sőt, a létük majdhogynem kezdett nevetségessé válni

aztán végül egy régi borítékban kötött ki a sok sok évig féltve őrzött, nagy becsben tartott gyűjtemény, vagyis ami még megmaradt belőle

régen minden máshogy volt, egy fotóért minimum sorba kellett állni a trafiknál, de az igazi az volt, amikor az ismert ember (sztár! ma már mindenki sztár, akkor még nem voltak sztárok se) a saját kezével adta oda fellépés után, egyből aláírva

ma meg csak egy kattintás a jobb-gombbal, mentés másként, ki kell keresni a célmappát és okét kell csak nyomni

hol voltak akkor még számítógépek meg internet, sőt! számológépek?

logarléc, vonalzó, körző, tus, pausz, ha elszúrtad, kezdhetted előről!

ma meg? akármelyik kis mitugrász leül a gép elé és az ábrázoló geometria alapjainak ismerete nélkül szinte bármit megrajzol percek alatt

aztán kinyomtatja és lobogtatja büszkén

de attól még a konstrukció rossz lehet

arról nem is beszélve, hogy áramszünet esetén leáll a tervezés, mert a fiatalembernek fogalma sincs arról hogy mi az hogy rajzasztal (dehogynem józsibácsi, én is azon kezdtem)

tanult, intelligens emberként be kell látnia, hogy a múlt, lett légyen az akármilyen dicső is, az csak a múlt

az idő szalad előre, a világ változik, az ember meg öregszik

megöregszik

ami volt, már nem annyira fontos, ami lesz, az meg fontos lenne, de lesz-e egyáltalán?

mennyi lesz még?

a most az egyetlen, ami számít, de most meg már fáj itt, fáj ott, és a szem se a régi (basszusklarinét! hetvenöt vagy! ehhez képest napról napra bejársz dolgozni, pótolhatatlan vagy, mi a szart akarsz még?)

a borítékra nézett és hirtelen elöntötte a méreg - észrevette magán, hogy igen változékony hangulatú lett mostanában - kellesz már a francnak! és egy hirtelen mozdulattal kivágta a kukába

mérge ahogy szokott, egy pillanat alatt el is szállt, nagyot sóhajtott és azt dörmögte:

-Ez is megvolt, még sincs este.

lassan felállt és kisétált az üzembe, ahol az életét ledolgozta

azt már nem láthatta, amikor lehajoltam és a borítékot kivettem az almacsutka, gyűrött papírok és a ceruzaforgács közül

és mostan itten vannak

ezek némelyike eredeti dedikációval ékített

ahogy a címben ígértem, megbújik itt egy kakukktojás is

annyit elárulok, hogy kiskoromban szerettem mosógépek előtt kekszet eszegetve pózolva mutogatni a kukimat

ez mára annyit változott, hogy a kekszet nem szeretem és a mosógépek iránti vonzalmam is alábbhagyott

a centrifugákra uszulok!

updáte:

 megoldásokat szintén idevágom, mivel egyetlen jó megfejtés érkezett a szerkesztőségbe

sorrendben tehát:

a nulladik kép természetesen bo... borivoje surdilovicsot ábrázojja kiscsikó korába

1. kép: http://kepfeltoltes.hu/view/110706/h_t_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

2.kép: http://kepfeltoltes.hu/view/110706/n_j_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

3. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/k_b_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

4.kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/s_m_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

5. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/t_m1_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

6. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/p_a_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

7. kép: ismeretlen hölgy, aki felismeri az aláírását, vagy a képét, az kérem mongya meg, mer szeretném feleségül kérni

8. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/t_m_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

9. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/c_d_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

10. kép: Irina Szkobceva

12. kép: http://kepfeltoltes.hu/110706/t_t_h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg