Szeretnék én egy ilyet most. Féltő gondossággal építeném be a főnököm arcszerkezetébe.

@Lucy Tantamount:

Sajnos azt mindig elfelejtik megemlíteni, hogy egy ilyenben ütni is felettébb kényelmetlen, hogy mást ne mondjak, leginkább rohadtul fáj.
Ettől függetlenül persze a problémáját megértjük, annak elbagatelizálásától elhatárolódunk!

@LadyCarambole: Hmmm, akkor mégis maradok az eredeti tervnél és a levélbontót alkalmazom.
Megértésük hálával tölt el.

elárulom, mikor láttam életemben először (és tulajdonképpen azóta se láttam) bocert.
Kicsi ált.isk másodikos-harmadikos lehettem, nagymamám jött értem (60múlt) a Trabantjával (akkkor az még autó volt). Vitt hazafelé, én turkáltam a kesztyűtartóban, egyszercsak a kezembe akadt egy boxer.
-Ez mi?
-Boxer!
-??? az mire jó?
-nézd, így felveszed, és akkor nagyon nagyot lehet vele ütni!
-tök jó! Mama, ez neked mire kell?
-ki tudja édesfijam, ki tudja!

De a nagymamám akkoriban olyan 63 körüli duci idős néni lehetett (mára már nem az... tényleg, ki örökölte vajon a boxert?...)

@Laci Today Magazin:
elatta a trabanttal:-)

vannak egyépként ijen vérnagyik

az enyémnek volt egy homájosra kopott nájlonzacskója, amibe gyüjtötte a különböző típusú cukorkákat

ha már csak pár szem volt a zacsiban akkor azt már beleöntötte a gyüjtőbe

a baj az volt, hogy nem félt használni, és amikor a hetes buszon elővette és kínálgatott, belőle hát látni kellett volna azokat a tekinteteket

@LadyCarambole:
ez az állítás a búcsúi bóvli kategóriára igaz
a régi idők vagányai úgy csináltatták a boxert, mint az angol dandyk a bokacipőt
méretre.
Pető bácsi, a kazánfűtő pl viaszvesztéses eljárással öntött nekünk ólomból, ha vittünk neki a lőtéren kirostált töltényekből eleget.

@spájdernecc:
Hja, aki csókos! :)))