rádiós vókmenem volt, amit nemrég szereztem és mivel imádtam a kapucsínót, nem kérdés, hogy a danubiusra volt hangolva
a nagykörúton zötyögött a villamos, a nap szépen sütött, igazi verőfényes szép tavasz volt, dolgom felől pedig pont ráértem, pályakezdő munkanélküliként kolbászoltam a városban, remélve, hogy egy darabig még nem találok munkát
akkor hogyan kajtatnék gond-baj nélkül ebben a szép tavaszban? imádtam a várost járni és nagyon menőnek érezni magam a hasitasi mellé hanyagul kiakasztott vókmennal
a jóidő már megengedte, hogy végre szandált húzzak, és bár a rövidgatya túlzásnak tűnt, a vastag pamutzokni végülis megvédte a lábam szárát a hűs tavaszi szellőtől, meg ugye a villamoson nem is fújt a szél
a villamos egykedvűen zötyögött, a fülembe pedig jobbnál jobb poénokat lőttek a vicces fiúk (akik azóta egy kicsit megfáradtak), vidáman vigyorogtam
és akkor az egyik zenei blokkban megszólalt a Torok
a dróton galambok ültek a verebekhez (kösz odi), a ráncaim kisimultak (nem is voltak), csipa gyűlt a szemembe ahogy a nap felé hunyorásztam, finganom kellett de volt még vagy öt megálló, sebaj, fapofa és eleresztettem szép halkan
csak remélni tudtam hogy halk volt, mivel a vókment max voluméra toltam, erről meggyőződni nem volt módomban, dehát igazából az se érdekelt volna ha ott helyben összefosom magam, olyan jól éreztem magam pár percig, mintha feloldódtam volna a nirvánában (nota bene nirvána, arról is lehetne posztot írni, de buszosat!)
a számot régóta ismertem, a klippet is, ennek ellenére, amíg élek emlékszek majd arra a tujázásra (anyám szóvá is tette mosáskor hogy má megin vonalkódos a gatyám és hogy így húszon túl nem kéne e leszokni a kvázi beszarásról?!)
ez a nőci tudott valamit ha így kicsinált nyilvános helyen!
és ugyanmá, hol voltak akkor még a mai orrpircinges plázacicák?!
ez egy kemény csaj volt gyerkőcök!
nektek van hasonló élményetek?
(nyilván nem arra gondolok, hogy begandzsázva flesseltek a fluortomira)
ej, a fasznak tárulkozik így ki az ember? ezeknek?!
rohaggyatok meg!
