A fennforgás tényállásának rögzítése

A múltkor voltam órásnál elemet cseréltetni a krumpliban.

Eztet lőttem közbe, mig a bácsi elfordult, azóta van jólműködő sorvezetőm az Élethez:

... például fogyókúra tervezéséhez! Mivel kiskorúaknak nem ajánlott a fogyókúra, így őket a poszt témája nem érinti, nem érdekli, tehát a rovatot szíveskedjenek elhagyni! (Ellenkező esetben nem történik semmi, legfeljebb hancúr közben fejszámolnak és oda lesz az öröm.)

Nem akarom túl ragozni, de ez a mostani ikertornyok meglehetősen olyan mint a hagyma.

V.ö.:

Shrek és szamár beszélgetnek:

-Te Szamár, egy ogre olyan, mint.... olyan... mint ez a hagyma!

-Büdös?

-Neem! Többrétegű! Érted?!

Szal tessék szépen szagolgatni, aztán aki háromnál több réteget talál, az már túlfigurázta rendesen, mer én csak kettőt tettem bele.

A hölgyemény plasztikai sebészével eltávolíttatta a bordáit. Talányos kérdés: Mi késztethette erre? Inkább a ráncait varrathatta volna fel... 

Bár, jelzem, nekem van személyes, hasonló elven működő eszközöm

Gumicsizma Men

Öregasszonyok, akik kiesnek az ablakból
Egy öregasszony túlzott kíváncsiságában kihajolt az ablakon,
lezuhant, és halálra zúzta magát.
Kihajolt az ablakon egy másik öregasszony, és látta, ahogy az első
halálra zúzta magát, de túlzott kíváncsiságában kihajolt az
ablakon, lezuhant, és halálra zúzta magát.
Ezután kihajolt az ablakon a harmadik öregasszony, aztán a
negyedik, majd az ötödik is.
Amikor a hatodik is lezuhant, eluntam nézni őket, és elindultam a
Malcevszkij piacra, ahol -mint hallom- kötött sálat
ajándékoztak egy vak embernek.

A 10-es számú kék füzet
Volt egy rőt ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki  haja sem, úgyhogy rőtnek is csak közmegegyezés alapján hívták.
Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája.
Se keze, se lába nem volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt, és semmilyen belsősége nem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy  nem tudni, kiről is van szó.
Inkább ne is beszéljünk róla többet.

Mit kapni manapság a boltban?
Koratigin megérkezett Tikalejevhez, de nem találta otthon.
Tikalejev ez idõ alatt a boltban volt, cukrot, húst és uborkát vásárolt.
Koratigin ott toporgott Tikalejev ajtaja elõtt, és már épp egy rövid levélkét készült
írni, amikor észrevette, hogy jön maga Tikalejev, kezében viaszosvászon szatyorral.
Koratigin, meglátva Tikalejevet, odakiáltott:
- Már egy órája várom!
- Ez nem igaz - mondta Tikalejev, legfeljebb huszonöt perce, hogy elmentem itthonról.
- Azt nem tudom - mondta Koratigin, én mindenesetre legalább egy órája itt vagyok.
- Ne hazudjon - mondta Tikalejev. Hazudni bûn.
- Tisztelt uram- mondta Koratigin, kérem, válogassa meg a szavait.
- Úgy gondolom... - kezdte volna Koratigin, de Tikalejev félbeszakította és így szólt:
- Micsoda jómadár vagy te!
E szavak annyira felbõszítették Koratigint, hogy az ujjával befogta az egyik orrlyukát,
a másikat pedig kifújta Tikalejevre. Ekkor Tikalejev kirántotta a szatyorból a legnagyobb uborkát, és fejbe vágta vele Koratigint.
Koratigin a fejéhez kapott, összeesett és meghalt.
Hát ilyen nagy uborkákat lehet manapság kapni a boltban.

Bökkenő
Pronyin így szólt:
- Gyönyörű a harisnyája.
Irina Mazer azt mondta:
- Tetszik magának a harisnyám?
Pronyin így szólt:
- Ó igen. Nagyon. -És rátette a kezét.
Irina azt mondta:
- És miért tetszik magának a harisnyám?
Pronyin így szólt:
- Mert olyan selymes.
Irina feljebb emelte a szoknyáját, és azt mondta:
- És nézze csak, milyen hosszú.
Pronyin így szólt:
- Ó igen, igen.
Irina azt mondta:
- De csak eddig ér. Innentől a lábam meztelen.
- Ó, micsoda láb!- mondta Pronyin.
- A lábaim túl vastagok - szólt Irina. A csípőm pedig túl
széles.
- Mutassa!- mondta Pronyin.
- Nem lehet - szólt Irina, nincs rajtam bugyi.
Pronyin térdre ereszkedett.
Irina így szólt:
- De hát miért térdelt le?
Pronyin közvetlenül a harisnya fölött megcsókolta a lábát, és azt
mondta:
- Hát ezért.
Irina így szólt:
- Na de miért húzza a szoknyámat még följebb? Hiszen mondtam már
magának, hogy nincsen rajtam bugyi.
Pronyin ennek ellenére felemelte a szoknyáját, és azt mondta:
- Nem baj, nem baj.
- Már hogy értsem azt, hogy nem baj? -- szólt Irina.
Ám ekkor kopogtattak az ajtón. Irina gyorsan lerántotta a
szoknyáját, Pronyin pedig felemelkedett a padlóról, és az ablakhoz
lépett.
- Ki az?- kérdezte Irina az ajtón keresztül.
- Nyissa ki az ajtót!- felelte egy éles hang.
Irina kinyitotta az ajtót, és a szobába belépett egy fekete
kabátos ember, hosszú szárú csizmában. Őt követte két alacsonyabb
rangú katona, kezükben puskával, aztán bejött a házmester. Az
alacsonyabb rangúak megálltak az ajtónál, a fekete kabátos ember
pedig odament Irina Mazerhez, és így szólt:
- Családneve?
- Mazer - mondta Irina.
- És a magáé?- kérdezte Pronyinhoz fordulva a fekete kabátos
ember.
Pronyin így szólt:
- A nevem Pronyin.
- Van maguknál fegyver? -- kérdezte a fekete kabátos ember.
- Nincs - felelte Pronyin.
- Üljön le ide- mondta Pronyinnak a fekete kabátos ember a
székre mutatva.
Pronyin leült.
- Maga meg - mondta a fekete kabátos ember Irinához fordulva -
vegye fel a kabátját. Velünk jön.
- Miért?- kérdezte Irina.
A fekete kabátos ember nem felelt.
- Át kell öltöznöm- mondta Irina.
- Nem lehet- mondta a fekete kabátos ember.
- De még egyet s mást fel kellene vennem- mondta Irina.
- Nem lehet- mondta a fekete kabátos ember.
Irina némán felvette a bundáját.
- Isten önnel - mondta Pronyinnak.
- Tilos a beszélgetés- mondta a fekete kabátos ember.
- Nekem is magukkal kell mennem?- kérdezte Pronyin.
- Igen- mondta a fekete kabátos ember-, öltözzön.
Pronyin felállt, kabátját és kalapját levette a fogasról,
felöltözött, és azt mondta:
- Hát, készen vagyok.
- Gyerünk- mondta a fekete kabátos ember.
Az alacsonyabb rangúak és a házmester kopogós léptekkel elindultak.
Valamennyien kivonultak a lakás előszobájába.
A fekete kabátos ember bezárta Irina szobáját, és két darab
sötétbarna pecséttel lepecsételte.
- Gyerünk, kifele - mondta.
És mindannyian kivonultak a lakásból, hangosan becsapva maguk után
a bejárati ajtót.