Óh szív! Nyugodj!Fegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,halkul a hó, megáll az elmenő,lehelete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott úton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zúzódik, zizzen, izzad és…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
