elnézést a slendriánságért, én is így kaptam, nem volt kedvem végigjavítgatni, ahhoz hosszú. ezt is az a srác írta, aki a Külföldi lap-ot :)
"A Végrendelet
úgy megyünk mint régen, csak fordítva.most te vagy az én kezemben.mennyiszer mondtad, hogy milyen sokat cipeltél, vittél melegben, fagyban, sárba, hóban, zivatarban. azt szerettem a legjobban, a nyári zivatarokat. csodás voltál benne, esett a finom eső, levetettük a cipőnket, és táncoltunk az udvaron. egymás kezét fogva táncoltunk és neked csurom víz volt a hajad, és lelapult az esőtől - pedig te mindíg vigyáztál hogy ne lapuljon le - , és még az sem érdekelt, de ugye, minden elmúlik egyszer. a zivatar is elmúlt,elállt, és már te sem vagy. váratlan volt ahogy itt hagytál. meg is sértődhetnék, de most hogy itt viszlek, csak a szépre tudok emlékezni. tudnék én másra is, de az út előtt elgnodolkodtam hogy ez az utolsó közös utunk és hát ilyenkor nem kéne azokra a dolgokra gondolni amit nem beszéltünk meg soha,ami nekem rosszul esett. megpróbálom elfelejteni őket.te vagy az anyukám és imádlak - látod, már sírok - azok a rossz dolgok meg csak emberi hibák. én is hibáztam sokat, sokszor bántottalak téged és tudom hogy most tisztán látod hogy nem rosszindulatból tettem. vagyis nem mindegyiket, az egyiket bosszúból, mert kidobtad azt a képet arról a nőről. akkor bosszúból tüntettem el azt a vázát,de te fittyet hánytál arra a vázára.nem is érdekelt, én pedig találhattam ki újabb és újabb bosszút, hogy vedd észre hogy én szeretek szerelmes lenni.tudom hogy ez neked fájt, de ezeket a dolgokat nem sajátíthatod el tőlem. mondjuk ott volt az a lány, őt örülök hogy elkergetted, mert így utólag elég csúnya lett,elhízott és szemüveges lett és akkor amikor te elküldted akkor ő nagyon rondán bánt velem.mindenkinek olyanokat mondott rólunk az osztályban, hogy végül is ezért törtem be annak a fiúnak a fejét egy méretes kővel, emlékszel, hogy sírtál és védtél hogy az biztos nem is én voltam és még nekem sem hitted el hogy én voltam. szóval, tudom hogy csak védtél, de néha túl közel szorítottál magadhoz. de persze a többi fiúnak soha nem volt ilyen jó a kapcsolata a mamájával, ők mindig szidták az anyjukat, hogy soha nem főz meg hogy mennyit kiabál. látod? Te sosem kiabáltál velem és mindig ott volt az asztalon az ebéd és a vacsora, és mi ketten megettük, és amikor mondtam hogy már nem szeretem a bablevest akkor te azt megjegyezted és utána jó sokáig nem is csináltál bablevest, amikor meg azt mondtam hogy most tésztához volna kedvem, az biztos hogy utána négy napig a legfinomabb mákostésztát én ettem és mennyit nevettünk utána hogy kis hangyák vannak a fogaink között.
nagyon szép nő voltál, még most a halálod előtt is.amikor bementem hozzád a kórházba és még aludtál és leültem az ágy szélére, csak néztelek.a felnőttek általában csúnyák ha nyitott szájjal alszanak, de te szép voltál, még a kis ősz tincs is szép volt ami az arcodba lógott, de persze eltűrtem, fel is ébredtél rá.nem baj,te ilyenekért sosem haragudtál rám, csak néztél rám mintha te már tudtad volna hogy utolsó találkozásaink egyike lesz és ilyenkor már bármit vétkezhetek.de tudod most te védekeztél hogy itt hagytál,magamra.mit kezdek most magammal?mit csinálok?nincs senkim.csak te voltál nekem.itt vagyok harminc éves fejemmel, egészen a mai napig, vagyis tegnap előttig boldog voltam, de azóta nem tudok magammal mit kezdeni. az irodába sincs kedvem bemenni,ki is vettem a szabadságom, csak otthon ülök és hajtogatom a ruháidat és rakosgatom a dolgaidat ahogy régen mindig is kérted, hogy másik fiókba a bugyit és a harisnyát. szerettem ezeket csinálni, persze az osztályban sosem mondtam el senkinek, tudtam hogy a többiek nem csinálják, persze azt is tudtam hogy a többiek nem ragaszkodnak ennyire a mamájukhoz. elmúltam már harminc és nem vagyok senki, vagyis épphogy senki vagyok. már pár hete gondoskodnom kellett volna magamról, el is mentem pár vak-randira de egyszerüen nem látom bennük azt a dolgot hogy úgy tudjanak velem bánni mint te bántál velem, nem látom bennük ezt a képességet, kérdeztem őket az anyukájukról, de mindegyik csak tőmondatokban válaszolt hogy itt vagy ott dolgozik, hogy mi a hobbija meg ilyesmi, és akkor én láttam hogy ez nem az én társaságom és akkor kezdtem el nekik rólad sokat beszélni és akkor mintha megértették volna hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, nem vagyunk egy kaszt és gyorsan le kell lépni. és már olyan hirdetést is feladtam hogy olyan lánnyal találkoznék aki nagyon szereti az anyukáját, de csak nagyon kevés hívás érkezett - és ők sem feleltek meg.volt egy férfi is a hívók között, ő nem randevúzni akart, hanem mert annyira meghatódott, persze nem csak ennyit írtam, hogy "egy lánnyal találkoznék aki szereti az anyukáját", hanem szép hosszú mondatokat írtam a papírra, ahogy mindig is tanitottál, hogy ha válaszolok akkor szép hosszú mondatokat mondjak., szóval valahogy így hangzott az a hírdetés hogy, "keresem azt a nőt, aki átveszi édesanyámtól a szívemet és álmaim hercegnője titulust."
bár szerintem ezzel a titulussal kicsit messze mentem, de mondom páran felhívtak. na persze ők sem találtak meg bennem téged, illetve én nem találtam meg bennük azt amit annyira imádok benned,a gondoskodást.
én is meghatódtam a te végrendeleteden. el is hoztam magammal a másolatát, az eredetit kiraktam a falra, oda amellé a régi kép mellé amin még a papával voltatok, mielőtt a szovjetek lelőtték, csodás kép, mennyit fantáziálgattam a papáról és milyen szép dolgokat meséltél róla, hogy milyen hősies volt és mennyit harcolt, és mennyi szovjetet legyőzött de kapott egy golyót.szóval itt van nálam a végrendelet, tegnap óta rengetegszer átolvastam,egész éjszaka ezt olvastam, próbáltam megfejteni benne azokat a részeket amiket nem az ügyvédnek szántál hanem titkon nekem írtad, csak ügyesen elrejtetted a sorok közé. szóval itt ez az iromány, végre elő tudtam venni, bár már szinte fejből tudom, a kedvenc részeimet felolvasom belőle:
"drága kisfiamra, akinek köszönhetem hogy könnyebben tudtam viselni minden akadályt és annyi, meg annyi szép dolgot, hogy szebb lett a világ, neki hagyok mindent.a házat,az ékszereket, a képet az apjáról és rólam, a macskát, remélem vigyáz rá és szeretni fogja.minden ingó és ingatlanomat a kisfiamra: Harmat János úrra hagyom"
úr. hát igen ezt nekem címezted hogy lássam hogy én már felnőttem és úgy is kell viselkednem mint aki már egy igazi úr. és ezt azért irtad bele mert tudtad hogy mennyire imádtam amikor régen azzal a társassal játszottunk és neked asszony volt a neved, nekem pedig úr és mindig azzal a társassal akartam játszani.
de persze először nem értettem hogy nekem most miért kell gyalog és mezitláb megtennem ezt az utat, és nagyon elgondolkoztattál, de rájöttem, mert biztos a vallás miatt, már hogy érted, a mi fajtánk - ahogy mások neveztek minket - , ők biztos így temettek, az meg hogy egyedül csinálom meg az meg azért mert mást régen sem tudtál elviselni magad mellett, csak engem meg a papát mielőtt elhagyott minket. de ez nem is egy temetés lesz, hanem, hogy is írtad a végrendeletben?
" drága kisfiamtól, mindössze egy dolgot kérek, hogy a hamvaimat a ravatalról egyenesen vigye ki a falu kis erdejébe és szórja szét,de cipő és zokni nélkül, mezitláb tegye meg az oda vezető utat és legyen letjesen egyedül"
szóval most itt megyek, a hamvaid a kezemben, ahogy régen az én kis csecsemő testem volt a te kezedben,kiviszlek az erdőbe, ahol fogantam és szétszórlak,mert ez volt az utolsó kívánságod és mezitláb vagyok és egyedül.mát látom a falu szélét, az emberek kinn állnak a kapuban és engem figyelnek hogy mit csinálok, vagy inkább sajnálnak, de én inkább arra gondolok hogy díszsort állnak neked az utolsó utadon.visszanézek a templom már nem látható,elég régen jövök már,de most megszólal a harang,a nap is a legmagasabb pontján, a harang biztos a te kedvedért szól mama, a pap biztos miattad játsza, nem is kellett megkérnem látod? a pap az mindig is kedvelt téged, sokat jártál át hozzá hogy gyónj és sokat prédikált neked a bűnről amiről otthon sosem beszéltünk.biztos miattadd húzza most.
mama emlékszel amikor mindíg meséltél nekem?amikor mindíg elmesélted azt a történetet toronyőrről, hogy mennyire csúnya volt az valami ott abban a toronyban és a nő pedig milyen szép és te úgy mesélted hogy szerelmesek voltak egymásba, és az osztályban meg kicsúfoltak a társaim,de én megvédtelek,akkor is betörtem egy társam fejét, csak most egy nagy bottal, emlékszel?akkor már nem védtél annyira az igazgató előtt, de miután hazaértünk és elmeséltem hogy miért tettem, te felhívtad a srác anyukáját és kioktattad hogy márpedig a te kisfiadnak nagyon is igaza van és tartsa tőlem távol a gyerekét.azóta nagyon elkerül az a fiú, de nem baj, nem tartozott a barátaim közé, igazából rajtad kívül soha senki nem tartozott a barátaim közé. kivéve a szomszéd srácot, vele elég gyakran jártam ki kutyatejet inni meg békákkal játszani meg kergetőzni,de ő sem maradt meg. csak te mama.te itt maradtál velem és mellettem álltál.
na ott az erdő, ide mindíg elhoztál és elmesélted azt a szép történetet rólad meg a papáról, és leültettél ahhoz a fához ahova most is megyünk és elmesélted én pedig arról álmodoztam hogy majd nekem is ilyen szép feleségem lesz mint te és én is ide hozom majd és elmesélem neki ezt a szép történetet és az én gyerekem is innen kezdi meg kis életét. mennyit álmodoztam én erről, de sosem mertem mondani.itt az erdő, annál a kis fánál kell lefordulni, meg van jelölve, ti véstétek bele a papával a nevetek kezdőbetüjét és még mindig megvan, mert én mindig bicskával újra átfaragtam.még egy kicsit beljebb,de nem annyira mert éjszaka voltatok itt és azért féltetek kicsit,kellett a fény, ahogy te mondtad mindíg. ott van a fa, most egyből szórjam ki a hamvaid, vagy kicsit még beszélgessek veled?
mindíg is utáltad a bezártságot,inkább kiöntelek most,emlékszel amikor beragadtál a budiba?az milyen vicces volt és onnan kiabáltál nekem,de én pont a szobámban gyakoroltam a furulyát és semmit nem hallottam mert annyira a zenére koncentráltam és benn voltál vagy fél órát és azt hallgattad mikor hagyom már abba.azt mondtad az volt az első alkalom hogy azt vártad hogy hagyjam már abba a furulyázást,persze aztán abbahagytam.
na mama, legyen hát szép utad, kísérjen az északi szél és meg se állj az óceánig ahova mindíg is vinni akartál.minden nap eljövök ozzád és elmesélek neked valamit az életemből ami most kezdődik csak igazán.és még nem tudom mit fogok csinálni, de nem fogok unatkozni, ezt megígérem neked mama, mert mindíg is utáltad ha unatkoztam, olyankor mindíg adtál feladatot, kikefélni a hajad,megmasszírozni a talpad, vagy a hátad, szóval én sosem unatkoztam és megígérem ezután sem fogok!
csókollak mama,legyen szép utad!"
Bors Balázs tollából