globalicum

Az emberi fej kecses, törékeny kis csacskaság. Hát még a gondolat!

Friss topikok

Wladimir és Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék

2007.09.22. 11:49 Rosszindulatú Vászka









Egy könyvélményet osztanék meg tántoríthatatlan blogolvasóimmal. Úgy tűnik, mostanság szinte eltűnt az orosz irodalom a könyvesboltok polcairól (vagy legalábbis kevesebb, mint "azelőtt", de legalább könnyebb ízes-szagos olvasmányt találni - nyilván a cirill betű keltette rossz emlékek hatására, amiben részben osztozom, részben nem értem, hiszen azért még "onnan" is jött-jön delej (és akkor most a bálványaimon - Tarkovszkij úr, Artemijen úr, Sztrugackijék és az Ojsztrah-Richter-Rozsgyesztvenszkij-Oborin-Kanchelli-Schnittke igen erős csapattól tekincsünk - figyelem, alternatív olvasat a helyes(s)írós olvasóimnak - tekintsünk is el, részben mert köztük is előfordul a soxor (sokszor) az igen fájdalmas nyugati kapcsolat, részben mert ezek az urak nagyon sokat tettek le az ejrópai (szó-idézet: Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét c. művéből, a törpifjonc gúgliban kevésbé járatos kommentelők kedvéért olvasható a stuffról itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t%C3%B6dik_pecs%C3%A9t_(film)

avagy itt:

http://mek.oszk.hu/02100/02124/pdf/09_fekete_sandor1.pdf

esetleg önálló vélemény kialakításának céljából el is lehet olvasni a könyvet avagy a filmet megnézni - figyelem! Ez a játék nem elemmel működik!) - kultúra asztalára. Hiába no, kevésbé markánsak a kultúrális határok mint alig néhány évtizede...



A könyv szerzőpárosa, a Kaminer házaspár nem ismeretlen az olvasó kartácsoknak talán, Wladimir első kötete, az Orosz diszkó méltán aratott sikereket (10.000.000 eladott kötet) választott hazájában, Németországban, ahol 1990 óta él, miután szívet és hazát cserélt belefáradva szülőföldje rögvalójába (milyen vicces képzavar :).


Ez a kötet is már az új hazában íródott, talán kis nosztalgikus-kulináris emlékkönyvnek is olvasható, de akár szívet melengető és egyben mulattató történelmi tabló avagy karcolatgyűjteménynek is. Szórakoztató sziporkák és érdekes, nekünk egzotikus recipék találhatók a kötetben remek, asztalnál való sztorizgatásokra is alkalmas életképekkel. Olvasható a kötetben, hogy vette rá Nagy Péter  Fehéroroszország lakóit a krumplifogyasztásra, miért is olyan békések Szibéria lakói avagy szeretik-e az igazi oroszok a kaviárt. Továbbá vajon lehet-e serepnyő nélkül sültkrumplit készíteni - na, ezt elárulom: lehet. Nem kell hozzá más, mint egy honvággyal és éhséggel küzdő szovjet baka, néhány szem kolompér, egy elektronyos vasaló, némi vazelin és rengeteg szabadidő :)
Tele a könyv hasonló, többnyire életrajzi ihletésű novellákkal. Igen érdekesen fűszerezett, szórakoztató és nagyon jó utóízű könyv, javaslom mindegykinek.

3 komment

Címkék: kultúra globalicum könyvmoj írott

A bejegyzés trackback címe:

https://globalicum.blog.hu/api/trackback/id/tr50173011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikrobéla 2007.09.23. 20:49:01

Volt-e olyan recipe, melyet önkezűleg is ki teccett próbálni? (Túl a történelmi hűségen, némi hasznos.)

Rosszindulatú Vászka 2007.09.24. 21:43:51

Kedves Mikrobéla, köszönöm, hogy ismét benéztél hozzám :)

Ami azt illeti, ez a könyv inkább irodalom, mint szakácskönyv. Több étek ismerős onnan, mint a borscs, vagy a héjában sült kolompér, avagy a pelmenyi meg a marinált hal. Sztem a legtöbb étek a megtalálható más néven esetleg más helyi ízesítéssel szinte mindenütt (lsd. pelmenyi) avagy különféle húslevesek. Amire konkrétan nagyon rá voltam kattanva, az a harcsó - bár a gyümölcsös ételeket nem igazán kedvelem - a gyümölcsből pujót kell főzni, nem ebédet sztem. De azután egy orosz (ukrán?) hölgy felvilágosított - hetekig vadásztam a grúz szakácskönyveket, de egyik sem teccett - sajnos, hun nyelven kevés van, oroszul meg nem beszélek - hogy nem is igazán csípős étel a hun szájnak és elment a kedvem az egésztől :D

mikrobéla 2007.09.24. 22:53:14

Kedves Vászka! Nem pontos az ismét, korrektebb a megint, mint mindig. Lenyűgöz az emberi elme képzelete és sokszínűsége. Ha ez jófajta stílussal párosul, én érzem magam megtisztelve, ha megosztják velem. (És persze némileg irigylem is.) Nem akarlak nagyon fényezni, még a végén elpirulsz. Viszont ippeg ma vettem egy Weöres Sándor -afféle "füves könyvet". (Teszem hozzá, bárkiben felmerülhet a név említése kapcsán a hogy? meg a miért?, erről tudnék mesélni. A találkozásról egy zsenivel. Kár, hogy a népekben nem ez a kép jelenik meg a fent említett költő kapcsán...) Szóval, egy idézet, mely Neked szól, ha meg nem haragszol: "Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely "angyali értelemnek" nevezhető: a lelki tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima, redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább "hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje. S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az "isteni értelem", melyben a gondolkozó, a gondolattárgy és gondolat azonos."
süti beállítások módosítása