Egy könyvélményet osztanék meg tántoríthatatlan blogolvasóimmal. Úgy tűnik, mostanság szinte eltűnt az orosz irodalom a könyvesboltok polcairól (vagy legalábbis kevesebb, mint "azelőtt", de legalább könnyebb ízes-szagos olvasmányt találni - nyilván a cirill betű keltette rossz emlékek hatására, amiben részben osztozom, részben nem értem, hiszen azért még "onnan" is jött-jön delej (és akkor most a bálványaimon - Tarkovszkij úr, Artemijen úr, Sztrugackijék és az Ojsztrah-Richter-Rozsgyesztvenszkij-Oborin-Kanchelli-Schnittke igen erős csapattól tekincsünk - figyelem, alternatív olvasat a helyes(s)írós olvasóimnak - tekintsünk is el, részben mert köztük is előfordul a soxor (sokszor) az igen fájdalmas nyugati kapcsolat, részben mert ezek az urak nagyon sokat tettek le az ejrópai (szó-idézet: Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét c. művéből, a törpifjonc gúgliban kevésbé járatos kommentelők kedvéért olvasható a stuffról itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t%C3%B6dik_pecs%C3%A9t_(film)

avagy itt:

http://mek.oszk.hu/02100/02124/pdf/09_fekete_sandor1.pdf

esetleg önálló vélemény kialakításának céljából el is lehet olvasni a könyvet avagy a filmet megnézni - figyelem! Ez a játék nem elemmel működik!) - kultúra asztalára. Hiába no, kevésbé markánsak a kultúrális határok mint alig néhány évtizede...



A könyv szerzőpárosa, a Kaminer házaspár nem ismeretlen az olvasó kartácsoknak talán, Wladimir első kötete, az Orosz diszkó méltán aratott sikereket (10.000.000 eladott kötet) választott hazájában, Németországban, ahol 1990 óta él, miután szívet és hazát cserélt belefáradva szülőföldje rögvalójába (milyen vicces képzavar :).


Ez a kötet is már az új hazában íródott, talán kis nosztalgikus-kulináris emlékkönyvnek is olvasható, de akár szívet melengető és egyben mulattató történelmi tabló avagy karcolatgyűjteménynek is. Szórakoztató sziporkák és érdekes, nekünk egzotikus recipék találhatók a kötetben remek, asztalnál való sztorizgatásokra is alkalmas életképekkel. Olvasható a kötetben, hogy vette rá Nagy Péter  Fehéroroszország lakóit a krumplifogyasztásra, miért is olyan békések Szibéria lakói avagy szeretik-e az igazi oroszok a kaviárt. Továbbá vajon lehet-e serepnyő nélkül sültkrumplit készíteni - na, ezt elárulom: lehet. Nem kell hozzá más, mint egy honvággyal és éhséggel küzdő szovjet baka, néhány szem kolompér, egy elektronyos vasaló, némi vazelin és rengeteg szabadidő :)
Tele a könyv hasonló, többnyire életrajzi ihletésű novellákkal. Igen érdekesen fűszerezett, szórakoztató és nagyon jó utóízű könyv, javaslom mindegykinek.